Holdtánc

El kellett ismernie, hogy rendkívül egyedi hatást keltett, de bevált. Ahogy szemeivel követte a fények mozgását a falon, észrevette, hogy a képek között láncok lógnak a falról, néhányuk végén szöges nyakörvek vagy fekete bőr korbácsok.

Visszapillantott a ketrec felé és éppen készült megkeresni Jasont, amikor a táncparkett közepén meglátta Trevort az egyik fényszóró közelében. Az idióta két csajjal táncolt szendvicsben, és nagyon úgy nézett ki, mint akinek épp élete lejobb estéje van kialakulóban. Ahogy ránézett Envyre azonnal tudta, hogy szólnia se kell, mert ő már rég kiszúrta a kis édeshármast.

Envy félrefordította a fejét, hogy úgy tartsa szemmel Trevort, mintha nem is ismerné. Ebben a pillanatban nem is értette, hogy miért is kezdett egyáltalán randizni ezzel a majommal.

Azt azért el kellett ismernie, hogy szemrevaló egy hím volt. Kurva jól nézett ki, talán ez volt a legjobb kifejezés rá. Mint egy lobogó, homokszőke hajú, kaliforniai szörfbajnok, aranyra barnult bőrrel, szürkéskék szemmel. Egyenesen vadító volt, és akkor még a humoráról nem is beszéltünk.

De ha nem lenne szobortestű, nem igazán lenne benne semmi vonzó egy nő számára. Csak egy lenne a sok bunkó egyetemista közül, aki aranykanállal a seggében született. Amikor épp nyomult, akkor szinte levakarhatatlan volt, de aztán egyik pillanatról a másikra lelépett, olykor napokig.

Az egyetlen jó dolog, amit fel tudott hozni a mentségére, hogy őrjítően jó volt az ágyban és élete legcsodásabb pillanatait köszönhette neki.

Jobban belegondolva, tényleg bekajálta, hogy a srác érez iránta valamit... többet, mint szimpla vonzalom. Ebből is látszik, hogy mennyire ért a hapsikhoz. Az igazat megvallva csak elege lett az egyedüllétből... aztán minden ok nélkül elkezdett járni a sráccal.

Hosszasan sóhajtott, ahogy látta a srácot, amint megmarkolja az egyik lány fenekét, aki szinte hozzáolvadt a testéhez, de legnagyobb megdöbbenésére azt vette észre magán, hogy nem is féltékeny. Ha ez igaz szerelem lett volna, akkor most teljesen ki lenne akadva agy pillanat alatt ahelyett, hogy egyszerűen csak haragot érezne. Leginkább a hazugság zavarta, hogy csak ő kell a srácnak.

Jason a bejárathoz legközelebbi bárszékről figyelte Envyt, ahogy bejön a klubba. Sejtette, hogy valamikor erre fog járni és nem lepődött meg, amikor meglátta vele Chadet. Miután hagyott nekik pár percet, hogy körülnézzenek, jóleső érzéssel mosolyodott el, amikor meglátta a Envyn a feszültséget, hisz tudta, épp meglátta exbaráttá avanzsált udvarlóját a táncparketten élvezni az életet.

Az utóbbi hónapokban már nagyon elege lett abból, hogy elrejtse féltékenységét. Nem akarta megbántani, viszont ha erre van szükség ahhoz, hogy leválassza Trevorról, akkor tulajdonképpen az ő javát szolgálja. Legalábbis ezzel nyugtatta magát.

Kathez, a csini pultos csajhoz fordulva Jason mosollyal jegyezte meg: „Mondtam, hogy jönni fognak.” Ezzel egyidőben Envy és Chad irányába biccentett.

Több, mint egy órája itt volt már, de amikor meglátta Trevort, ahogy épp Envyt csalja, nem igazán volt partiarcoskodni a tömegben. Inkább tette az unottat és elkezdett dumálni Kattel, hogy elüsse az időt. Még Envy hűtlen párjáról is dumált.

„Szóval, ő a legjobb barátod és a húga?” Kat megnézte magának őket, habár a zsaru jobban érdekelte. Ha Jason nem említette volna meg, hogy Chad rendőr, akkor sose találta volna ki. Túl szexi volt ahhoz, hogy fakabát legyen.

Majd két méteres, napbarnított test... és az a barna haj, arany tincsekkel... Kat szinte érezte, hogy olvad. Kicsit hosszabban viselte Chad a haját a többi zsaruhoz képest és úgy nézett ki, mintha a szél fújta volna oldalra, amitől kissé vadember kinézete volt. Azon kapta magát, hogy Quinnhez hasonlítja, majd félrepislantott, de újra visszatévedt a tekintete. Visszafordulva Jasonhöz tudta, hogy egy cipőben járnak... mindkettejüknek meg kell tanulni elengedni a régi tüzet, mielőtt az életre szóló égési sérülést okozna.

„Nem is néz ki úgy, mint egy zsaru.” – mondta Kat és azon merengett, vajon randizgat-e valakivel. Jason semmi jelét nem adta se egyik, se másik verziónak.

„Hát igen...” – Jason már szinte duzzogni kezdett, amikor meglátta, hogyan néz a lány Chadre. Majd megrázva fejét hozzátette: „Mindjárt visszajövök.”

Megitta italát, lecsúszott a bárszékről és elindult barátai felé. Ahogy közelebb ért, kezét Envy vállára tette. Közelbújva hozzá a fülébe súgta: „Akarsz táncolni?”

Envy elmosolyodott anélkül, hogy megfordult volna. „Hát hogyne lenne!” – kiáltott fel, majd kilépett és lement a legközelebbi lépcsőn a táncparkettre otthagyva Jasont a meglepett arckifejezésével, ahogy Chad mellett épp az ő odaképzelt vállán pihenteti a kezét. Kacsintott, ahogy meghallotta Chadet nevetni.

„A fenébe!” – sóhajtotta Jason, ahogy követte szemével a lányt a táncparkettig.

Chad enyhe szánalommal veregette meg Jason vállát, ahogy visszakísérte a bárpulthoz, majd a pultnak dőlve szólt oda, hogy: „Ne is törődj vele! Szerintem most Envynek csak egy dolog jár az eszében, amiben nem kevés a bosszúvágy.”

Végigmérte a pultoslányt és egy pillanatra azt is elfelejtette, hogy Jason egyáltalán ott van. Szívesen legeltette a szemét a lány bronzbarna bőrén és hosszú sötét haján, amely a válla mögött kígyózott, egészen a derekáig. Szemei ezzel ellentétben, szinte világítóan kékek voltak, melyet csak még jobban kiemelt a szeme körüli, sötét kontúrú sminkje.

Leginkább a lány telt ajkai ragadták meg a figyelmét, miközben odaszólt neki: „Csak egy kólát, légyszi!”

„Ma nem iszol?” – kérdezte Jason. Igyekezett nem bámulni barátját, kinek szemei nem tudták elengedni Katet, miközben válaszolt. Miért bukik minden csaj a zsarukra?

„Nem, van egy érzésem, hogy jobb, ha ma józan maradok. Nem nagyon bírom ezt a Trevort, így odaadtam Envynek a sokkolómat, hadd játsszon vele.” Chad nagy nehezen levette a szemét a lányról, de csak annyira, hogy egy mosolyt odavessen Jasonnek. „Amúgy is a meseautóval jöttem.” Tudta, hogy Jason érteni fogja.

Jason hirtelen ellépett a bárpulttól, még azt is megbocsátotta barátjának, hogy egy ipari puncimágnes. „Nincs az az isten, amiért ezt a műsort kihagynám!” Odalépett a korláthoz, közben hallotta még maga mögött Chad nevetését.

„Nos, legalább ma már két embert jobb kedvre derítettem.” – kacsintott Chad Katre, mert tudta, hogy hallott minden, majd fizetett. Szinte érezte, hogy jobban jár, ha utánanéz, mire is készül a húga.

Kat bólintott, amikor Chad egy húszdollárost csúsztatott oda neki, és aprót otthagyta jattnak, majd elindult, hogy csatlakozzon Jasonhöz. Egyébként a két srác együtt komoly károkat tudott okozni a lányok hormonháztartásában. Jason hosszúra hagyta homokbarna haját, és baba arcával, kigyúrt testének simán elmehetett volna a Bay Watch-ba vízimentő modellfiúnak.

Kat észrevette, hogy több csaj is igyekezett felhívni magára a figyelmet, ahogy elmentek mellettük. Jason nem igazán vette észre bármelyiket is és úgy tűnt, igen elveszett a saját gondolataiban... egészen addig, amíg el nem kezdett mesélni Katnek Chadről, a legjobb barátjáról és arról a lányról, akit mindketten talán túlságosan is védelmezni akartak.

Ez az érzés hiányzott neki, hogy valaki – aki nem a testvére – ennyire féltve védelmezze őt is. Lassan pislantott, ahogy megpróbálta kiverni a fejéből Quinn emlékét, és igyekezett a jelenre koncentrálni.

A megjegyzés a sokkolóról segített neki elterelni a gondolatai Quinnről. Kat úgy döntött, szól a fivéreinek, hogy nemsokára jó kis műsor várható a tánctéren. Mostanában elég sok problémájuk volt a klub körüli gyilkosságok miatt. Pont az hiányzik, hogy valamivel még jobban magukra vonják a figyelmet.

Chad áthajolt a korláton, szemei Envyt keresték. Szerencsére a ketrectáncosok még mindig szórakoztatták a közönséget, így a rájuk irányított lámpák fénye sokat segített megtalálni. Amikor Chad meghallotta Jason halk mordulását, követte tekintetének irányát és meg látta a húgát középen táncolni néhány hapsival, egész közel a ketrec fényeihez. Megráncolta homlokát és összehúzott szemmel próbált rájönni, mire készülhet a lány.

„Legalább Trevorra néz. Egyébként, kösz, hogy felhívtad.” – mondta komoly hangon. „Már régóta vártam, hogy történjen valami ilyesmi.”

Jason vállát megvonva válaszolt: „Nem magam miatt csináltam. Az ő érdekében. Jobbat érdemel ennél a csótánynál.” Próbált mosolyogni, ahogy figyelte a lányt, tudva, hogy már szingli. De a többi hapsi látványa, ahogy figyelmük a lányra összpontosult enyhe szomorúságot oltott mosolyába.

2. fejezet

Ahogy egyre lejjebb haladt a lépcsőn Envy jó érzéssel fogadta a hőséget, ahogy az bőrébe ivódva ölelte lengte körbe testét. Megfeszült izmait próbálta ellazítani, majd bement a tánctérre. Miközben néhány lépést tett Trevor irányába, úgy érezte, mintha egy tömeges orgia földalatti fészkén kellene átkúsznia, ahogy idegen ujjak érintették bőrét és ismeretlen testek simultak az övéhez.

Sötétebb volt a tánctér, mint az általa csaposként vagy vendégként ismert klubokban, de nagyon megtetszett neki, hogy rejtve tudott maradni. A táncolók nem igazán voltak párban, sokkal inkább egymást izgató forró testek szinte robbanékony elegye. Ahogy kezdte átérezni az új hangulatot, lassan feljebb emelte kezeit és hagyta, hogy a sötétség leple alatt ujjbegyei végigsimítsák ismeretlenek testét. Az erotikától fülledő zene minden ütemére adrenalinbomba robbant a vérében, melyek lökéshullámai szinte a pórusaiig hatoltak.

Nem akart vitázni Trevorral, inkább egy pillanatra becsukta szemeit és átengedte teste irányítását a vágyak hangjaiként leírható zenének.

Érezvén, ahogy az ismerkedő tapintások egyre merészebbé válnak, Envy kinyitotta a szemét és néhány férfi mellkassal találta szemben magát, némelyikük merészen kigombolt inget viselt, míg mások testhez feszülő, finom anyagú inget, melyet ugyanolyan vonzónak talált. Nem mert az arcukra nézni, mert félt a szemkontaktustól.

Egy idő után úgy érezte, kissé megrészegült, így elkezdett hátrálni, de nem bánta, ha frissen szerzett rajongói követték csábító táncának lépéseit. Egyszer csak hideg vas érintését érezte a hátán, ahogy nekihátrált az emelvényen lévő ketrecnek, majd lassan felnézett rá. Azonnal megragadta tekintetét a ketrecben lévő férfi, ahogy az éppen szinte alárendeltjeként a térdeire kényszerítette a vele táncoló lányt.

Érzékeiből elmosódott a körülötte lévő terem, ahogy elveszni érezte magát a férfi szemeiben. Ahogy Envyre nézett, úgy érezte, őt tette alárendeltjévé. A férfinek jégkék szemei voltak, erős fekete gyűrűvel az írisze körül. Még életében nem látott ilyen igéző és erőteljes szempárt. Órákra el tudott volna veszni azokban a szemekben úgy, hogy egyre csak többre vágyjon, de ugyanakkor ez meg is rémisztette.

A férfi tekintetétől Envy meztelennek érezte magát. Ahogy azok a szemek végigpásztázták a testét, egyes helyeken hosszabban elidőzve... olyan érzéssel töltötte el, mintha a férfi kezei játszottak volna érzékien azokon a helyeken. A vágyakozás, hogy nekivesse magát a ketrec rácsainak és egyenesen könyörögjön azért, hogy a férfi azonnal tegye magáévá jó keményen, szinte ellenállhatatlanná vált.

Elszakítva tekintetét az igéző szemektől, Envy próbálta emlékeztetni magát, hogy bármikor otthagyhatja a táncteret, amikor csak akarja.

Trevor nem igazán tudta elengedni magát, még akkor sem, amikor megpróbálta átadni magát a tánc ütemének és eggyé válni a tömeggel, amennyire csak lehetséges. De nem a szexi lányok és a tánc miatt volt ma este itt. Egy pillanatra se vette le a szemét a ketrecben lévő férfiról, mert ő volt megfigyelésének igazi célpontja.

A férfit Devon Santosnak hívták, és vele látták utoljára Kelly Fostert, azt a húszéves lányt, akit holtan találtak a múlt héten az egyik közeli sikátorban. Utoljára ezzel a férfival látták ugyanebben a ketrecben.

A nyomozás során még annyit tudott kideríteni, hogy az áldozat éppen felmondott az Éjfényben, a város másik elit szórakozóhelyén. Csak egyetlen éjszakát dolgozott a Holdtáncban... amely a halálával végződött. Nem csak ez után az agy haláleset után nyomozott, de ez az egy ígérkezett forró nyomnak. Bárki is hagyta ott a holttestet a közelben, az biztos, hogy úgy hagyta ott a vérpumáknak és vérjaguároknak mint egyfajta ajándékot.

Devon csak résztulajdonosa volt ennek a klubnak, testvéreivel, Nickkel, Warrennel és Kattel együtt. A pletykák szerint a két klub között titkon vérre menő viszály alakult ki, a két család azóta, hogy tíz évvel ezelőtt mindkét család alapító atyja eltűnt, kibékíthetetlen ellenséggé vált.

Trevor tekintete megvetővé vált, ahogy felidézte magában, miért is áll harcban a két klub. Ezek egyáltalán nem hétköznapi klubok voltak; a tulajok és egyben üzemeltetők mind alakváltók. Amelyikben Kelly dolgozott, azt vérpumák vezették. Otthagyta őket, hogy a vérjaguároknak dolgozzon, viszont másnap holtan került elő. Ezt az egybeesést nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Ha az emberek megtudnák, hogy alakváltók élnek közöttük, kitörne a pánik... de már régóta beilleszkedtek anélkül, hogy fény derült volna a titokra. És amíg betartják az emberek törvényeit, semmi ok arra, hogy tömeges káoszt robbantsanak ki azzal, hogy kiadják őket. Az emberek egészen a középkori boszorkányüldözésekig süllyednének vissza, ha ez megtörténne.

A CIA paranormális részlegének titkos műveleti csoportja elméletben ugyanazt a módszert vetette be, mint amit a repülő csészealjak és földönkívüliek esetében; hazugság, eltüntetés, ferdítés. Az alakváltóknál sokkal szörnyűbb dolgok és békében együtt tudtak élni az emberekkel... olyan veszélyes lények, amelyekről az emberek legfeljebb csak ócska horrorfilmeket csináltak, sőt a legtöbb embernek a mai napig fogalma sincs ezek létezéséről.

De amikor emberek kezdtek eltűnni vagy holtan előkerülni, Trevor és csapata nyomozásba kezdett, hogy kiderítse mi folyik itt.

Ahogy látta, hogy Devon magára hagyja a lányt, aki a ketrecében volt, hogy közelebb lépjen a rácsokhoz és lenézzen valakire, követte szemével, hogy kit szemelhetett ki magának. Amint megpillantotta Envyt, ahogy nekivetette hátát a ketrecnek, körbevéve kiéhezett férfiakkal, érezte, hogy pillanatok alatt forró napalmként tölti meg ereit a vére.

Mi büdös francot csinál ez ott? A legkisebb tétovázás nélkül otthagyta táncpartnereit és a lány irányába kezdett erőszakosan furakodni a tömegen keresztül.

Devon torka mélyéről halkan morogni kezdett, felkeltette érdeklődését, ahogy Envy felemelte kezét, hogy tánca közben maga mögött megfogja a rácsokat. Kifinomult szaglásával megérezte a lány forró testének illatát, megkülönböztetve azt a klub összes többi ingerétől, mintha egyenesen csak őt hívogatná. Kezeivel körbefonta a lány kezeit, majd ujjait finoman végigvezette a lány karjain a ketrec rácsai mögül.

Envy épp készült felnézni az erotikus táncosra, amikor valaki megragadta a karjait és lerántott a rácsról. Egyesen elámult, amikor meglátta, hogy ki volt az. Teljesen meg is feledkezett Trevorról! A vágyakozással teli érzés elhalványult és újra a harag lépett a helyébe, ahogy eszébe jutott, hogy tulajdonképpen miért is jött a Holdtáncba... bosszúért.

„Te meg mi az úristent csinálsz itt?” - Trevor talán túl keményen szólt a lányhoz, ahogy próbálta elrángatni a ketrectől és Devon közeléből. Ha a vérjaguár a gyilkos, akkor ahogy Envyre vetette tekintetét nem jelenthetett semmi mást, csak azt, hogy őt jelölte ki új áldozatául.

Envy az egyik kezével szorosan kapaszkodott a rácsba, de egyszerűen csak amiatt, mert nem igazán tetszett neki, ahogy Trevor megpróbált vele erősködni. Olyan érzése volt, mintha Trevor úgy akarná beállítani a helyzetet, hogy ő a hibás. Bevetette legcsábosabb mosolyát és ’ártatlanul’ hozzátette: „Én csak táncolni jöttem... akárcsak te.”

Trevor összeszorította ajkait, mivel nem tudta, mit is válaszolhatna, hisz tudta, Envy látta őt táncolni más lányokkal, viszont azt nem sejtheti, hogy csak alibinek használta őket. Pedig még a nevüket se kérdezte meg. Egymás szemeibe néztek pár pillanatig, mielőtt sóhajtott volna egyet.

Közelebb hajolt hozzá, hogy a fülébe súghassa: „Meg tudom magyarázni”. Nem akarta előtte felfedni, hogy ki is ő valójában, mert akárcsak az ostoba bátyja, ő is attól tartott, hogy azt fogja hinni, hogy csak arra kell neki, hogy könnyebben bejuthasson azokba a bárokba, ahol Envy dolgozik.

„Gyere már!” – próbálta újra elrángatni Devon fürkésző tekintete elől. Trevor még egyszer rávetette tekintetét Devonra és ha szemmel ölni lehetne, már a saját vérében fuldokolna a padlón. Devon viszonozta a gyilkos pillantást, majd inkább a ketrecbeli barátnője felé fordult.

Envy hitetlenül rázta meg a fejét. Na persze, biztos megmagyarázza... van is mit. „Csak táncolni jöttem. Táncolhatok ezekkel a helyes srácokkal vagy esetleg összeszedhetnéd magad és csatlakozhatnál.” - ahogy odavetette, felhúzta a szemöldökét, mintha neki tök mindegy, Trevor hogy dönt.

Trevor lassan oldalra tekintett és válla felett végigmérte a beindult srácokat, akik a közelben ólálkodtak, hátha van még esélyük. „Kopjatok le!” – közölte felük kimért, de halálos hangszínnel, s közben közelebb lépett Envyhez. Ha táncolni akar, akkor ezen nem múlik, majd ő táncol vele.

Envy kissé sértődötten fintorgott Trevorra, de titkon azon gondolkozott, hogy miért féltékenykedhet, hisz nemrég igen beleveszett két másik lányba. „Egyáltalán nem vagy vicces.” Végül elengedte a rácsot és ahogy leengedte a kezét, hanyagul elővette a miniatűr sokkolót, majd maga mellé emelte a kezeit, mintha csak táncolna.

Devon teljes magasságában állt a lány mögött az emelvényen, és hosszan nézte a kis vöröst, aki többet keltett fel benne a puszta érdeklődésnél. Viszont nem tetszett neki, ahogy megérezte Trevor szagát, amikor megpróbálta elrángatni tőle. A jó öreg puskapor szagát érezte, amiből tudta, hogy fegyvert rejt magánál. Kinyúlt és kívülről kinyitotta a ketrecet, majd odaszólt a táncoslánynak, hogy kis szünetet tart.

Megérintette a fülét, ahogy bátyja szólt neki az alig látható headseten át, hogy a lány, akit a rácsnál látott egy sokkolót tart magánál és úgy néz ki, használni is fogja. Keresztülnézett a tánctéren az UV-fény felé, amely megvilágította a lépcsőket és látta, hogy Nick már ott áll, felkészülten, hogy közbelépjen, ha szükséges.

Warren hangját hallotta a headseten keresztül, azonnal rájött, hogy a legidősebb testvér az egyik plafonhoz rögzített konzolon lévő éjjellátó kamerán keresztül figyel.

Ahogy visszanézve látta Envy kezeit más férfi testén vándorolni, Devon úgy érezte legszívesebben letépné riválisa fejét. De ez az érzés csak addig tartott, amíg meg nem látta az sokkoló fémes csillanását, ahogy a lány kezében a csípője felé tartott. Ajkai mintha mosolyra húzódtak volna, ahogy eldöntötte, egyelőre nem lép közbe.

„Majd én intézem.” – szólt vissza a Devon a headseten keresztül.

Chad és Jason egymásra mosolyogtak, hisz tudták nemsokára kezdődik a műsor, így elindultak a tánctérre vezető lépcső felé.

Trevor hirtelen ráeszmélt, hogy Envy nem is mondta neki, hogy idejön, akkor miért is van bűntudata? „Azt kérdeztem, mit csinálsz itt?” – tette fel újra a nagy kérdést, viszont ez alkalommal hangja nyugodtabb volt, ahogy közelebb lépett a lányhoz. Nem volt valami jó ötlet, mert a lány közelségétől elvesztette gondolatai felett az uralmat, ahogy a vér hirtelen nem az agyába kezdett áramlani, hanem kissé lejjebb, olyan merevedést okozva, amelyet nem tapasztalt egész este.

Envy kívánatosan hozzányomta a testét a sráchoz, hogy majd hirtelen el tudjon lépni tőle. „Azért jöttem, hogy adjak neked valami.” – válaszolta, és a tánctéren felgyülemlett, összes túlfűtött vágyát beleöntötte szemének villanásába, hogy elterelje Trevor figyelmét.

„Remélem passzolni fog ahhoz, amit én tartogatok a számodra...” – súgta vissza kéjesen, ahogy érezte a lány kezét a farkánál.

„Mindjárt meglátjuk...” – szisszentette oda a választ, majd nekinyomta a sokkolót a szerencsétlen hapsi ágaskodó hímtagjának, aki elvesztve uralmát teste felett, hangtalanul térdre esett. „Hoppácska!” - tette hozzá megvetően, majd gyorsan visszacsúsztatta a sokkolót a zsebébe, mielőtt megfordult és menekülőre fogta a dolgot. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy jelen legyen, amikor Trevor visszanyeri erejét.

Ahogy Envy úton volt keresztül a sötétített tánctéren, valaki egy erős szorítással megragadta a karját. Mivel azt hitte, a testvére az, fel se nézett, csak követte a férfit. Amikor épp felpillantott egy kis ajtó nyílt ki előtte és a férfi belökte rajta.

Mire észbe kaphatott volna, hogy megforduljon, már be is záródott mögötte az ajtó és hallotta a zár kattanását. Felkapcsolódott a plafon megvilágítása, így láthatóvá vált néhány TV képernyő és a férfi, aki a ketreceben volt nemrég. Épp nyitotta volna a száját, hogy mentegetőzzön, de a férfi belefojtotta a szót.

„Arra gondoltam, hogy talán jobb lesz, ha biztonságban, az irodából nézed meg a munkád eredményét...” – mosolyodott el enyhe gúnnyal Devon, és az egyik képernyőre mutatott.

Envy a képernyő felé nézett arra gondolva, hogy majd jót mulat Trevor látványán, ahogy legféltettebb szervét fájlalja... de azt vette észre magán, hogy meglehetősen bánja, ami történt. Mondhatni nehéz szívvel gondolt a férfira. Látva őt fájdalmak közepette hirtelen azt érezte, hogy hálás, amiért csak olyan monitoron látja, amelyen nincs hang, mert abban az egy dologban biztos volt, hogy nem akarja hallani, amit Trevor mond.

Csendben nézte végig, ahogy Chad és Jason megjelent a tömegben és segítettek neki az emeletre vezető lépcsőn. Nem tudta kitalálni, hogy mit mondhatott, de amikor Trevor olyan erővel lökte el Chadet magától, amelyre elvileg senki se képes másodpercekkel azután, hogy lesokkolták, azonnal az ajtó felé pillantott, hogy visszarohanjon, mielőtt bárkinek baja esik.

Látva a táncost, aki közte és az ajtó között állt, ahogy figyelmeztetően megrázta a fejét, Envy inkább visszapillantott a monitorra és meglepődve látta, hogy Jason feszítette meg Trevor karját, amíg Chad megbilincselte.

Haragudott magára, amiért gyerekesen állt bosszút, és meg is indult az ajtó felé, hogy szóljon Chadnek, hogy engedje el Trevort. De a férfi újra megragadta a karját. A padlóra vetette a tekintetét, hogy ne kelljen a férfi szemébe nézni, mivel nyilvánvaló volt, hogy csakis az ő hibájából kezdődött az egész. A bűntudat csak tovább erősítette a dühét és ezáltal visszanyerte bátorságát is.

„Biztos jó ötlet hozzám nyúlnod? Épp most láttál lesokkolózni egy hapsit...” - egyúttal fenyegetően felvillantotta szemeit, miközben arra koncentrált, nehogy elálljon a lélegzete attól, amit lát. Most, hogy közelről is szemügyre vehette a férfit, annak szemei még igézőbbek voltak, mint amilyennek a ketrec rácsai mögött látta.