Népdalok és mondák (1. kötet)

95

Nyitra partján nevelkedik tulipán;Az én szivem téged ohajt és kiván.Jaj de nehéz a szerelmet viselni,Mint ibolyát tövis közül kiszedni.Csattog a szél, az ég nagyon villámlik,Az én szivem csak utánad bánkódik.De megmondom édes tubám, el ne hagyj!Mert ha elhagysz, megátkozlak, elhervadsz.

96

Bodrog partján nevekedett tulipán,Bús szivem csak téged ohajt, téged vár.Bokrétámnak elhervadott szépsége,Oda tulipánom gyönyörűsége.Elmegyek immár te tőled, gyöngy alak,Kit én bizony sokat ohajtottalak:Örökösen én téged el nem hagylak,Bizonyságra még most is megcsókollak.Ha elmégy is már én tőlem, drága kincs:Gyöny fekete két szemeddel rám tekints!Én is tartlak a szivemben, mig élek;Egyetlen egy gyönyörűséges lélek.Az én kedves szeretőmtül megválok,A melly dolgot én eléggé sajnálok;Többé veled, szép kincsem, nem sétálok,Nyugodalmat más helyen nem találok.Oh édesem, drága piros orczádat,Hadd fogjam meg két szép arany almádat.Megtapasztalom melleden rózsádat,Fordulj hozzám, csókolom te szép szádat.Megkérdezem, szeretőmtül, szeret-e?Megölelem, megcsókolom, tartja-e?Katonává lettem rózsám, bánod-e?El kell immár masíroznom, szánod-e?Bár e világra ne születtem volna,Ennyire érted nem gyötrődtem volna.Szép szin alatt csókjaiddal megcsalál,Igy jár, a ki szép szeretőre talál.Búcsúzásom már tőled elvégezem,Hosszú beszédre reá nem érkezem;Hűségedre magam lekötelezem,Édesednek ki magamat nevezem.

97

Nem anyától lettél,Rózsafán termettél,Piros pünköst napjánHajnalban születtél.Orczáid rózsáiHa közel volnának,Égő szivem melléTüzném bokrétának.

98

Sokszor vagyok nálad nélkül,Busúlok magam egyedül;Sokszor szivem búba merül,Igaz szerelem tüzétül.Ha tudtad hogy haragszol rám,Mért csókoltad meg az orczám?Jobb lett volna, édes rózsám,Ne is szóltál volna hozzám.Elmégysz babám, engem itt hagysz,Bús szivemre bánatot hagysz,Akkorát, mint köves halom,Meghalok érted, galambom.

99

Addig élem világomat,Mig szél fujja pántlikámat.A pántlika könnyü ruha,Mert azt a szél könnyen fujja.De a konty, az nehéz ruha,Mert azt a bú gyakran járja.

100

Hervad a cziprusfaA sirnak tetején,A tömlöcz fenekénHervad a szép legény.Nem azért hervad ő,Hogy a tömlöcz rabja;Hanem azért hervad:Elhagyta galambja.

101

Mariskám, Mariskám,Szivemnek bálványa!Szivem a szivedetMig élek is szánja!Én tégedet, te engemetHasztalanúl szeretsz,Máshoz kötött esküvésed;Már enyém nem lehetsz.Felejts el, felejts el,Felejts el engemet!Vesd ki a szivedbőlGyászos emlékemet.Mert én téged, kedves rózsám,Hiába szeretlek,Másnak adtam igéretem,Tiéd nem lehetek.

102

Melleden termett egy rózsa,Annak vagyon két bimbója.Egyik, orczám hervasztója,Másik, szivem gyulasztója.Piczin szeme, piczin szája,Barnapiros két orczája;Ha én aztat nem láthatom,Meghalok érted, galambom.

103

Gyere babám, a kert mellé,Feküdjünk le egymás mellé;Hadd nézem ki a szemedből,Szeretsz-e tiszta szivedből?Ha nem szeretsz, veszekedj meg,Hogy a szived repedjen meg.

104

Beteg se voltam én,Mégis meghaltam én,Az új temetőbenLegelső voltam én.Rózsa nyilott rajtam,Violát neveltem;A kiért meghaltam,Annak virágoztam.Síromon a rózsa,Galambomat várja;Gyer oda, galambom,Szakaszsz egyet róla.Gyöngyös bosszujára,Ifjak bánatára,Irígyek kárára,Lányok siralmára.

105

Kicsin vagyok én,Majd meg nőlök én;Esztendőre, vagy kettőreFérjhez megyek én.Oh te piczike,Ki ne szeretne?A ki téged nem szeretne,Hunczut a neve.

106

Ha meguntad, rózsám,Velem életedet;Csináltass koporsót,S temess el engemet.Tétesd fel egy fára:Itt fekszik egy árva,Kinek szerelmébőlTörtént az halála.

107

Lám megmondtam, bús gilicze,Ne rakj fészket az utszélre:Mert az uton sokan járnak,Téged rózsám, feltalálnak.Csak rakj fészket az erdőre,Annak is a közepére,Czédrusfának tetejére,Fügefának levelére.

108

Ángyom, ángyom, édes ángyom,Mért szeret kend, ollyan nagyon?Ha szeret kend, titkolja kend,Ki ne világosítsa kend.Jó szeretni, de titkosan,Nem mindenkor világosan.A ki világosan szeret,Megitélik az emberek.

109

Tudod, rózsám, mit fogadtál,Mikor kertben sétálgattál;Rózsát kértem, csókot adtál,Fogadj isten, hogy megszántál.

110

Pista szivem, be alhatnám!Ott a szüröd, terítsd alám:Hogyha egy álmot alhatnám,Szűz karodon elnyughatnám.Ha szűz karod karom alattÁtfoglalna,Gyönge csókod, csókom alattElolvadna.Hogyha engem elszalasztasz,Illyen rózsát nem szakasztasz.Nagy a sövény, mély az árok!Pista szivem! reád várok;Szűz karodon, én galambom,Nyughatom csak!Gyönge csókod szűz mézétülÉlhetek csak!

111

Menj szeretőm ablakába,Röpülj az ő szobájába,Te kis fecske! s azt izenem,Hogy őtet most is szeretem.Jőjön hozzám vacsorára,Szivesen elvárom mára;Csak hogy egy pár csókot adjon,S kedves szeretőm maradjon.Jó neszmélyi bort hozattam,Asztalom tele rakattamRétesekkel, pogácsákkal,Sárga, veres violákkal.Jőj el hozzám vacsorára,Találsz egy gazdag mátkára;Megmutatom a kincsemet,S néked adom mindenemet.

112

Bánod gazda, bánod,Hogy lányodhoz járok,De még jobban bánod,Ha lányoddal hálok.Házadhoz sem járok,Lányoddal sem hálok,Mégis a gátadonOllyan rést csinálok,Nem terem annyi nád,Kivel becsinálnád,Nincs is annyi pénzed,Kivel kiváltanád.

113

Bús az idő, bús vagyok én magam is,Valamennyi szép leány van, mind hamis.Szeretete nem állandó,Mint az idő változandó, ihaja!Felettem is mért borult be illy korán,Mert elhagyott, kit szerettem igazán.Másnak hódolt a hitetlen,Azért vagyok illy kedvetlen, ihaja!Árva vagyok, hej nincs is ollyan árva,Mert szivedből rózsám, ki vagyok zárva.Nem leszek én árva mindégBoru után derül az ég, ihaja!

114

Tisza mellett van egy város, Berekszáz.Volt szeretőm néha ötven, néha száz.Volt szeretőm néha száz is,Jó volna most csak egy pár is, ihaja!Erdélyország fővárosa Kolozsvár.Volt szeretőm, de elhagyott az is már;Volt szeretőm, de elhagyott,Irgalmatlan megtagadott, ihaja!Ritka buza, ritka árpa, ritka rozs,Ritka legény, ritka leány takaros.Ritka leány, ki megállja,Hogy a legényt meg ne szánja, ihaja!

115

Szomorú hirt hoztak nekem az estve,De még szomorúbbat a minap estve.Rózsám irta levelébe,Nem vesz többé kegyelmébe,Igazán.Ritka rózsa, kinek nincsen levele,Ritka legény, kinek nincs szeretője.Ritka legény, ki azt tegye,A kit szeret hogy elvegye,Igazán.

116

Rózsa, rózsa, piros rózsa,De késő jársz a fonóba.Kedden este jöttél volna,Legkedvesebb lettél volna.Kedden este jöttél volna,Legkedvesebb lettél volna.De hogy szerdán este jöttél,Legutálatosabb lettél.

117

Nincsen kedvem, nincsen, mert nincsenSzép szeretőm, ki rám tekintsen;Majd felderül a csillagos ég,Az lesz a szeretőm, ki volt rég.Jaj de sokat áztam, fáradtam,Mikor házasodni indultam;Nem találtam kedvemre valót,Az lesz a szeretőm, a ki vót.Szép a rozmarinszál bokorba,Ha megkötik zöld koszorúba;Felteszik a szűz lány fejére,Leteszik a bút a szivére.

118

Nem vagyok én oka semminek,Édes anyám oka mindennek,Mért nem adott engem ollyan-ollyan-ollyannak,A kit én szerettem magamnak.Megvert az ur isten, de nem fáj;Figefa levele lehullt már.Figefa levele gyógyits, gyógyits, gyógyits meg,Régi volt szeretőm, csókolj meg.Akkor szép az erdő, mikor zöld,Mikor a vad galamb benne költ.Ollyan a vad galamb, mint a, mint a, mint a lány,Fáj a szive a legény után.

119

Az én szeretőmnek dombon van a háza,Két kereken forog csikorgós kapuja.Az én szeretőcském piczin, parányicska,Mindenütt megfordúl, mint a karikácska.A berencsi utczát végig kövecsezik,Azon az én lábam nem is ugrándozik.A nagyfali utczát nem is kövecsezik,Azon az én lábam mindig ugrándozik.

120

Ne ugorj ott, a hol árok nincsen,Ne köszönj ott, a hol szép lány nincsen;Ugrom biz én, a hol árkot látok;Köszönök is, a hol szép lányt látok.Meg se fogom a kalapom szélit,Mig nem látom a galambom képit.Pedig bizony, hogy ha megláthatnám,Egyszeribe teli kacsintanám.

121

Ha nem voltál jó szerető,Borijjon el a temető.Hajtson el a sárga halál,Takarijjon szárnya alá.Ha nem voltál igaz hozzám,Mért csókoltad meg az orczám?Hagytál volna békét, rózsám,Ne is szoltál volna hozzám.

122

Káka tövin költ a rucza,Jó földben terem a búza;De a hol a hű lány teremAzt a helyet nem ismerem,Sehol sem.Ki van az én szemem sirva,Mert a rózsámat más birja;Pedig fogadta az egyet,Rajtam kivűl mást nem szeret,Soha sem.Ha tudtad hogy nem szerettél,Hállódba mért keritettél?Hagytál volna békét nekem,Más is elvett volna engem,Valaha.Azért hogy én szegény lettem,S mást választottál helyettem,Lesz nekem is vig napom még;Boru után derűl az ég,Nekem is.

123

Minden falu édes hazám,Minden asszony édes anyám,Minden szép lány feleségem,Kivel világomat élem.Eszem a teremtő fádat,Engem szeress, ne anyádat;Ollyan igaz leszek hozzád,Mint tulajdon édes anyád.

124

Elmentem én a szőlőbeRáhágtam a venyigére;Venyigéről venyigére, –Fáj a szivem a szőkére.Elmentem én a tanyára,Ráhágtam a tökindára;Tökindáról tökindára, –Fáj a szivem a barnára.Onnan mentem a csárdába,Barna babám látására;S mig a barnát ölelgettem,A szőkét elfelejtettem.

125

Erre gyere rózsám, nincsen sár;Nincs is az ajtómon semmi zár;Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,Bontva van az ágyam, lefekhetsz.Addig a házamból el nem mégy,Mig háromszál gyertya el nem ég;A negyedik is már félben ég,A szerelem mégis nem elég.

126

Megkötöm lovamatCzédrusfa ágához,Magam meg lefekszemGalambom ágyához.A vásárra voltam,Vásárfiát hoztam,Kedves galambomnakEgy pár csókot adtam.A szerelmet pénzenNem lehet megvenni,De egy mézes csókonKi lehet alkudni.

127

Én fehér kezkenőt veszek,Rám süt a nap, fehér leszek;Fehér leszek, mint a hattyu,Nem csókol meg minden fattyu.Sárga kezkenőt is veszek,Rám süt a nap, sárga leszek,Sárga leszek, mint a virág,Leányoknak áll a világ.Barna kezkenőt is veszek,Rám süt a nap, barna leszek,Barna leszek, mint a csóka,Ugy illik a babám csókja.Bécsi kezkenőt is veszek,Rám süt a nap, piros leszek,Piros leszek, mint a rózsa,Rám illik a babám csókja.

128

Biharban, Borsodban,Nincs annyi esküdt,Hányszor az én rózsámVélem megesküdt;Biharban, Borsodban,Szabolcs vármegyében,Nincs annyi esküdt,Hányszor megesküdt.Kakas a szemetenAnnyit nem kapar,Hányszor az én rózsámEngem betakar;Pedig éjjel nappalMindig egyre kapar,Annyit nem kapar,Hányszor betakar.A malom kerekeAnnyit nem fordul,Hányszor az én rózsámEngem megcsókol.Pedig éjjel nappalMindig egyre fordul;Annyit nem fordul,Hányszor megcsókol!

129

Jaj be szennyes a kendője,Talán nincsen szeretője.Adja ide, hadd mossam ki,Ugy sem szeret engem senki.Kinek nincsen szeretője,Menjen ki a zöld erdőbe;Irja fel a falevélre,Hogy neki nincs szeretője.

130

Nincs szebb virág a rózsánál,Legények közt a barnánál,Mert a barna magyar fajta,Azért kapnak sokan rajta.Nincs szebb madár a fecskénél,Barna piros menyecskénél,Mert ha ölelni akarom,Könnyen átéri a karom.Nincs szebb virág a szegfünél,Leányok közt a szölkénél;Mert a szölke úri fajta,Azért kapnak sokan rajta.

131

A kinek nincs szeretője,Menjen ki a zöld erdőbe.Szakaszszon egy falevelet,Adja annak, a kit szeret.Mondja neki: édes rózsám,Eljösz-e farsangban hozzám?Ha valami lesz belőle,Kérjen egy pár csókot tőle. –Nekem nem kell, van már nekem,Adott isten, a mit kértem.Szépet adott, jót is adott,Kiben szivem megnyugodott.

132

Árva vagyok árva,Mint mezőben tarló,Kinek ékességétElvette a sarló.Nekem is elvetteEgy semmirevaló;Ássa ki a szemétKét fekete holló.Hegyek közt lakásom,Senkim a világon;Csendes folyóviznekCsak zugását hallom.A nyári folyóvizTélre megaluszik,De az én bus szivemSoha meg nem nyugszik.

133

Szőlőtőke, venyige,Rászállott a gelicze,Ollyan édes a leve,Mint a babám szerelme,Eszem adta.Bár csak engem valakiSzőlőt szedni hína ki;A szőlőjét leszedném,Lányát megölelgetném,Eszem adta.Bár csak engem valaki,Bort taposni hína ki,Taposnék bort eleget,Kapnék csókot édeset.Eszem adta.

134

Édes kedves galambocskám, kis Zsuzsánnám!Ha el jőnél néha hozzám, én nem bánnám;Jaj de a szeretet arra nem mehetett,Hogy véghez vihetnők az igyekezetet.Elmennék én ti hozzátok, ha lehetne;Ha engemet egy valaki nem szeretne;Csalom a szivedet, te meg az enyimet,Kérjed istenünket, adjon öszve minket.

135

Itt hagynám én ezt a Múzslát, ha lehetne,Ha engemet barna leány nem szeretne,Csalom a szemedet,Te is az enyimet,Csókolom a szádat,Piros két orczádat, –Te is az enyimet,Én is a tiedet.

136

Felfogadtam az egekre,Mind a három istenekre;Anya, fiu, szentlélekre:Tiéd maradok örökre.Boldog az a szempillantás,Mellyben megismertük egymást,Szerelmünkről tettünk vallást,Hogy soha sem szeretünk mást.

137

A kend édes anyja megátkozott engem,Hogy a fekete föld boritson be engem.Ne átkozzon engem, nem vagyok én oka,Mert én az ő lányát nem szerettem soha.A kit én szeretek, meg van az szeretve,Ha rá tekintek is, elfakad nevetve.A pünkösti rózsa kihajlott az utra,Eredj oda rózsám, köss bokrétát róla.Tedd az öved mellé, két szemem láttára,Viseld el, galambom, lányok bosszujára.

138

Hej, huj, bazsalik, dupla szegfű,Szarkaláb, ékes majoránna!Majd meghalok ezekért,Az ireghi szűzekért,A gyöngyöm adtákért!Hej, huj, rekettye, vaspatkó,Menyecske, csillagteremtette.Tizenkétszer megcsallak,Hónom alá karollak,Mégis megcsókollak.

139

Menj el édes fecském, violám köszöntsed,Nagy alázatosan házban valót kérjed.Nem dicsérem, de szép, mint hajnali csillag,Angyalka módjára, ki előttem ballag.A nevét ha kérdem, hol lakol, szép alak,Két szép szemeivel integet, ugy ballag.Aranynyal kellene nevedet leirni,Gyémánt kőtáblára szépen lerajzolni.Rubint kőbül formált ládában tartani,Ünnepet kellene nevednek szentelni.Vagy enyimmé teszlek, vagy elválok tőled,Vagy hozzám keritlek, vagy meghalok érted;Szánj meg édes rózsám, igen szépen kérlek,Engem ugy segéljen! szivemből szeretlek.

140

Szakajtottam rózsát, fehéret,Tartottam szeretőt, kevélyet;De már annak vége, vége van,Már mi köztünk, rózsám, harag van.Szakajtottam rózsát, pirosat,Tartottam szeretőt, csinosat;De már annak vége, vége van,Már mi köztünk, rózsám, harag van.Szakajtottam rózsát, teljeset,Tartottam szeretőt, kedveset;De már annak vége, vége van;Mert te érted, rózsám, harag van.

141

Kérik a szűrömet bundáért,Szőke galambomat barnáért,Nem cserélem szűröm bundáért,Szőke galambomat barnáért.

142

Meghalok Csurgóért, de nem a váráért,Hej nem a váráért, csak egyik utczáért,De nem az utczáért, csak egyik házáért,Hej ebben növekedett barna galambomért.

143

Mig a világ világ világ lesz,A kertemben rózsa lesz.A kertemben rózsa lesz,Az én szivem gyászba lesz.Szerettelek mindenért,Világos kék szemedért,Sugár szemöldöködért,Meghalok a nevedért.

144

Halok halálomért,Élek életemért,Kedves galambomnakSok szép szavaiért.Meghalok hazámért,Hazám falujáért,Az egyik soráértGalambom házaért;A benne lakóért,Kedves galambomnakSok szép szavaiért.

145

Meghalok, meghalok,Még beteg sem vagyok,A galambom mellettNyugodni akarok.Katiczám, Katiczám,De elhagytál babám,Ajakidat többéNem csókolgatja szám.Nem lelek, nem lelek,Szeretőt nem lelek,Nem születik többéAnyától illy lélek.

146

Árva az a leány,Kinek anyja nincsen,Én is árva vagyok,Mert szeretőm nincsen.Mi haszna angyalkám,Tiszta inget adsz rám,Tudod hogy a szivemFekete gyászban jár.Meghalt a galambom,El is van temetve;De az ő hivségeNem lesz elfelejtve.

147

A szerelmes gyászban járjon,Szerelmétől jót ne várjon.Hogy ez igaz, és nem álom,Én tudom, mert én próbálom.Álnok hitű, be megcsaltál,Be kedves szeretőm voltál!Neked tartottam szivemet,Bánom hű szeretetemet.

148

Végig mentem udvarodon,Betekinték ablakodon,Gyertya égett asztalodon,Barna legény a padodon.Tudom rózsám, fáj a szived,Gyenge szemed rám sem nézhet;Nem is hiszem, hogy ne fájna,Fekete gyászban ne járna.Fekete gyászban jár szivem,Mert elhagyott egy reményem,Mert elhagyott a hitetlen,Kiért holtig fáj a szivem.Barna babám, de megcsaltál,De kedves szeretőm voltál;Megöleltél, megcsókoltál,Álnok szivű, de elhagytál.

149

Nem jöttem volna én ide,Csalogattak engem ide;Barna leány szemöldökeCsalogatott engem ide.Bár ne csalogatott volna,Most a világ nem csufolna!Barna leány, de megcsaltál,De kedves szeretőm voltál:Csalogattad hív szivemet,Mig hállódba keritetted.Holott talán nem egyenesIndulattal voltál teljes!Én nem tudom, mi az oka,Hogy a világ illy mostoha.Irigyli a szeretetet,A melly ad csendes életet.Pedig a nélkül az életCsupa kin, gyötrelem lehet.

150

Álom, álom, édes álom,Édes a hajnali álom,De édesebb az az álom,Mellyben galambomat látom.Erősebb a csók a bornál,Édesebb is a czukornál,De édesebb a szerelem,Mikor galambom ölelem.Nincs szebb virág a rózsánál,Nincs szebb élet a párosnál;A rózsa is csak ott nyilik,Hol ketten egymást szeretik.A gerlicze nem rózsávalTartja párját, de csókjával;Csókajándék, csókjutalom,Többet nem kérek, angyalom.

151

Álom, álom, édes álom,Édes a hajnali álom.Mert az álom nyugodalom,De szerelem szivfájdalom.Minden lánynak azt ajánlom,Szerelemnél jobb az álom.Ki nem hiszi, hadd próbálja,Sziv a szivet hogy rongálja.

152

Kék eres a szőlőlevel,A szép asszony szép lányt nevel.Mióta felcseperedtem,Mindig a szépet szerettem.Csipkés a szőlő levele,Most jött a rózsám levele.Mit ér nekem a levele,Ha nem beszélhetek vele.Az én rózsám szemöldökeTöbbet ér, mint a hat ökre;A hat ökre szántó vető,Az én rózsám hív szerető.Ágas bogas sürű tölgyfa,Nem láttam a rózsám még ma,Nem is volt még ma víg napom,Homályba borult csillagom.Az én rózsám szeme, szájaTöbbet ér, mint a fajtája.A fajtája fekete gyász,Az én rózsám arany kalász.Búzát kötöttem keresztbe,Nem tudom, hány van ezerbe;A mennyi szem van ezerbe,Annyiszor jussak eszedbe.

153

Fáj a szivem, megvallom,Érted, kedves angyalom!Alig, alig dobog már,Vagy talán bennem sincs már.Mert, mihelyt megláttalak,Mindjárt megkivántalak;Mert két szemed fekete,A szivem megszerette.Ne egy arany, másik is,Harmadik is, magam is;Ha szeretsz is, ha nem is,Csókollak ezerszer is.Leiratom képedet,Aranynyal a nevedet,Gyönyörű termetedet,Fekete két szemedet.

154

Nem messze van Budapest,Ihaálom haj!Nem messze van Budapest,Feküdj mellém, gyönge test.Ihaálom, ihaálom, ihaálom hap!Nem fekszem én kend mellé,Ihaálom haj!Nem fekszem én kend mellé,Mert nem vagyok a kendé.Ihaálom, stb.Akkor fekszem kend mellé,Ihaálom haj!Akkor fekszem kend mellé,Mikor leszek a kendé.Ihaálom, ihaálom, ihaálom hap!

155

Az én babám tornyos nyoszolyája,Rajta vagyon fodros takarója.Rajta vagyon fodros teritője,Én vagyok a rózsám szeretője.Barna babám két piros orczája,Csókra termett kicsin piros szája.Megszerettem azt a kicsi száját,Megcsókolom piros két orczáját.Majd felmegyek ama hegytetőre,Ások magamnak egy sirt előre,Meglátom, ki fog engem szeretni,Ki fog rózsabokrot rá ültetni.Ha meghalok, tudom eltemetnek,Azt is tudom, hamar elfelejtnek;Feliratom keresztem fájára:Itt nyugszik egy szerencsétlen árva.

156

Jaj de beteg vagyok szörnyen, szörnyen,Nem lehet meghalni könnyen, könnyen.Eddig is sokszor izentem,Most legutólszor jelentem.Soká beteg vagyok, rózsám, rózsám,Mert téged nem csókol a szám, a szám.Nem jöttél a nézésemre,Jőj el a temetésemre.

157

Hej csillagom teremtette,Ki volt nálad a mult estve?Ablakodon voltam lesbe,Láttam, ki ült az öledbe.„Akárki ült az ölembe:Mégis te voltál eszembe.“

158

Megváltam én szeretőmtől,Mint zöld fa a levelétől,Estem annyira szegénytől,Hirét sem hallom senkitől.Elmegyek én valamerre,Valamelly ország szélére,Fészket rakok pálmaágra,Árva gerlicze módjára.Nem leszek én már szerelmes,Mert szeretni veszedelmes.Jobb igy csöndességben élni,Mint ugy gyötrelemben élni.* * *Tisza, Duna, Dráva nedves,Nem leszek többet szerelmes.Mert szeretni veszedelmes,Ritka két sziv, ki megegyez.

159

Szerettelek, nem kellesz már;Szidott anyád, ne szidjon már;Nem fog engem meg az átka,Szálljon a maga nyakába.Szerettelek rózsám nagyon,De már annak vége vagyon;Vége vagyon szerelmemnek,Más parancsol a szivemnek.

160

Kerek az én subám alja, de drága;Nem takarja be a leányt hiába.Adj egy csókot éjszakára,Az lesz az én subám ára,Angyalom!Kerek az én csizmám sarka, de drága,Nem jár az a leány után hiába.Adj egy csókot éjszakára,Az lesz az én csizmám ára,Angyalom!Kerek az én kis kalapom, de drága,Nem köszön az a leánynak hiába.Adj egy csókot éjszakára,Az lesz a kalapom ára,Angyalom!

161

Szabad péntek, szabad szombat,Szabad szappanozni.Szabad nekem a falubanSzeretőt tartani.Ej, haj, nem bánom,Nekem is van virágom,Ej, haj, leszakasztom a nyáron.Lyukas a rózsám kendője,A veres, a veres;Kihullt a rózsa belőle,A teljes, a teljes.Ej, haj, nem bánom,Nekem is lesz virágom,Ej, haj, leszakasztom a nyáron.

162

Három huszas, látod-e?Ha megiszom, bánod-e?Hogy ne bánnám édesem,Mikor veled keresem.Három huszast kerestem,Selyem kalapot vettem,Majd meglátod, estéreKi teszi a fejére.

163

Eszem adta, barna szűz!Ég a szemed, mint a tűz,Ha az enyim ugy égne,Száz ezeret megérne.Eszem adta barna szűz,Ég a szemed mint a tűz!Eszem a teremtésed!Ki ne szeretne téged?

164

Komáromtól zörög az ég,Mondd meg babám, szeretsz-e még?Mutasd hozzám szerelmedet,Ugy sem soká látsz engemet.Gyerünk babám, az oltárhoz,Kössük szivünket egymáshoz.Én leszek a vőlegényed,Tied szivem, ha szereted.

165

Most két hete vagy három,Elhagyott a galambom.Hej! elhagyott, be bánom,Sohsem lesz többé nyugtom.Még a szivem is vérzett,Midőn a sors ugy végzett,Hogy te tőled galambom,Örökre kell elválnom!Csendes patak folydogál,Az én szemem sirdogál.Sirok érted, mig élek,Mig bennem lesz a lélek.

166

Az ég alatt, a föld szinénNincsen ollyan árva, mint én;Nincsen apám, nincsen anyám,Ki gondot viseljen rám.Minden virág virágozik,Csak az enyím hervadozik;Hadd hervadjon, hadd száradjon,Csak az isten el ne hagyjon.Várda város, kies belység,Benne lakni gyönyörűség;Akárkinek gyönyörűség,Csak én nekem keserűség.Segélj meg, oh én istenem!Te légy nékem hű vezérem,Hogy egy társat találhassak,Kivel holtig maradhassak.

167

Kisérj ki rózsám, siromig,Az örök nyugodalomig.Vess rám egy két kapa földet,Talán megérdemlem tőled.Ha mégy a temető kertbe,Ird fel sirom keresztére:Itt fekszik egy hiv szerető,Nyugtassa meg a teremtő!Siromra ültess egy fácskát,Vagy pedig egy bokor rózsát;Hadd lássa meg, a ki ott jár,Soha nem voltam csapodár.Azt, hogy szerettelek mondd kiBátran, ha kérdi valaki.De azután mást ne szeress,Több szeretőt el ne temess.

MÁSODIK KÖNYV.

LAKODALMI, ÜNNEPÉLYI VERSEZETEK

168. HÁZASOK ÉNEKE

VőlegénySokszor kértem én az istent, nagy szivem szerint,Hogy mutasson társat nekem, e világ szerint,Kivel holtig együtt éljek a törvény szerint.Társul adtak, kegyes egek, téged én nekem,Hogy te lennél nyavalyámba nagy segítségem,Mindenekben ékességem, nagy tisztességem.Egyetemben az ur isten soká éltessen,Gonosz hirtől, névtől minket megőrizzen,És egymással mind holtunkig megelégitsen.Piros, gyenge, szép orczádra tekintetembenVedd eszedben, mire intlek nagy örömömben,Hogy mind holtig maradhassunk tisztességünkben.A te nyájas, vig személyed nálam igy kedves,Beszédemnek ha leendesz te engedelmes,Lészsz érette mindeneknél nagy dicséretes.Nevekedik hirünk, nevünk, és tisztességünk,Törvény szerint szeretettel ha együtt élünk,Az istennek áldomása leszen mi rajtunk.Vigan látjuk házasságnak drága gyümölcsét,Minden nemü jószágunknak nevekedését,Ha hallgatjuk szeretettel egymás beszédét.Segít minket itt ur isten, e világ szerint,Nyugalmat ád holtunk után, más világ szerint,Ha most élünk az egeknek törvénye szerint.Nálad hagyom az én hitem, drága zálogom,Szerelmemet egyetemben véle ajánlom;E mai nap már magamat neked áldozom.Irjad el be vig szivedben, a mit most mondok,Mert nagy drága kincset most te nálad én hagyok,Kiről neked jövendőre nagy sokat szólok.Legyen nálad én zálogom, mint egy rejtett kincs;A te két szép szemeiddel gyakran rám tekints,Intésemtől engem mindenkoron megemlits.Akár én hol járjak, keljek e világ szerint,Noha bátor távul legyek szerelmem szerint,Vig szivemben nálad vagyok szerelmem szerint.* * *A virág igy szól viszontag szeretőjének:Kikről mostan neveztetett e kisded ének,Mert ők ketten isten szerint igy beszélének.MenyasszonyNálam kedves és szerelmes a te beszéded,Drágalátos, tisztességes minden intésed,Hűv szivemben helyheztetem, mint drága kincset.Nem akarom megbántanom te vig kedvedet,A miben megismerhetem te erkölcsedet,Ahhoz szabom én elmémet és életemet.Az ur isten minket együtt soká éltessen,Minden nemü sok gonosztól megoltalmazzon,Házasságnak gyümölcsével meglátogasson.A szent lélek adjon nekem ollyan malasztot,Hogy tehessek kegyelmednek olly szolgálatot,Kivel kivess vig szivedből minden bánatot.Mennyből legyen mindenemben nagy segedelem,Hogy lehessen kedves nálad az én erkölcsem,Mindenekben engedelmes az én beszédem.Bátorítsa én elmémet az istennek malasztja,Hogy lehessek bánatodnak vigasztalója,Szükségednek segítője, jó társ gyámola.Oh melly szivem szerint kérem a nagy ur istent,Hogy éltesse együtt velem te kegyelmedet,Elérhessem mindenekben te erkölcsedet.Kegyelmednek ajánlom hát e nap magamat,Szüleidnek holtig való szolgálatomat,Tanitsanak és viseljék minden gondomat.