Полная версия
Hannibál Elefántos Lánya
Hannibál elefántos lánya
Második Könyv
Az út Ibériába
Írta
Charley Brindley
charleybrindley@yahoo.com
https://www.charleybrindley.com/
Szerkesztette:
Karen Boston
https://bit.ly/2rJDq3f
Borítókép:
Elena Dudina
https://www.elenadudina.com/
Fordító: Kőmíves Míra Eszter
Készült © 2019 Charley Brindley által.
Minden jog fenntartva
A nyomatás Az Amerikai Egyesült Államokban készült
Első Kiadás 2019. November
Ezt a könyvet
James Brindley
számára ajánljuk.
Charley Brindley könyvei
a további nyelveken érhetőek el:
Olasz
Spanyol
Portugál
Francia
Holland
Török
Kínai
és
Orosz
A következő könyvek hang formátumban is elérhetőek:
Raji, első könyv (Angolul)
Újra éleszteni tilos (Angolul)
A hetedik lovasság utolsó küldetése (Angolul)
Hannibál elefántos lánya, Első Könyv (Oroszul)
IX. Henrik (Olaszul)
Charley Brindley egyéb könyvei:
1. Oxana-Gödre
2. Raji Első Könyv: Octavia Pompeii
3. Raji Második Könyv: Az Akadémia
4. Raji Harmadik Könyv: Dire Kawa
5. Raji Negyedik Könyv: A nyugati szél Háza
6.Hannibál elefántos lánya Első Könyv:Tin Tin Ban Sunia
7. Cian
8. Arion XXIII
9. Az utolsó hely Hindenburgban
10. Szitakötő vs. uralkodó: Első Könyv
11. Szitakötő vs. uralkodó: Második Könyv
12. A nyugalom tengere 2.0 Első könyv: Felfedezés
13. A nyugalom tengere 2.0 Második könyv: Invázió
14. A nyugalom tengere 2.0 Harmadik könyv
15. A nyugalom tengere 2.0 Negyedik könyv
16. A bánat tengere
17. A hetedik lovasság utolsó küldetése
18. Újra éleszteni tilos
19. Isten rudja
20. IX. Henrik
21. Casper játéka
22. Qubit inkubátora
Hamarosan érkezik
23. Szitakötő vs. uralkodó: Harmadik könyv
24. Az utazás Valdaciába
25. A Csendes Vizek Mélyen Futnak
26. Machiavelliné
27. Arion XXIX
28. A hetedik lovasság utolsó küldetése Második könyv
29. Hannibal Elefántos lánya, Harmadik könyv
Tájékoztatást a többi könyvről ennek a könyvnek a végén talál
Tartalomjegyzék
Első Fejezet 2
Második fejezet 13
Harmadik fejezet 19
Negyedik fejezet 31
Ötödik fejezet 39
Hatodik fejezet 44
Hetedik fejezet 53
Nyolcadik fejezet 58
Kilencedik fejezet 70
Első Fejezet
Tin Tin Ban Sunia és én átosontunk a sötétségen, alacsonyan görnyedve. Felpillantottam a nagyvitorlára; laza volt, élettelen, széles vörös csíkja lefutott, mint a friss vér a homokon. Megfordultam, hogy visszanézzek Obulusra. A fedélzet közepén állt, lehajtott fejjel, fürtjeinek vége a durva fenyőtáblákat borító koszrétegen nyugodott. Addig fog aludni, amíg az éhség felébreszti. Halvány holdfény ömlött át a testén, mint a folyékony ezüst, amely egy fölé magasodó szürke hegynél folyt.
Tin Tin megállított a csuklómra tett kézzel. "Hallottad ezt? „suttogta.
Bólintottam. A hajó orrából halk moraj hallatszott. Intett, én pedig követtem, mindketten a hajó korlátját szegélyező pajzssor alatt kuporodtunk. A hold egy kis fényt adott nekünk, ahogy haladtunk előre.
Oly késő este ... Ki lehet az?
Ahogy közeledtünk a tathoz, néhány szó visszaállt hozzánk. "... Egy hanggal ... A pap ... Elveszi a váltságdíjat ..."
Elbotlottam egy tekercs kötélben és elestem. A térdemet nagyon megütöttem a fedélzeten. Tin Tin keze egy pillanat alatt a számra került, megakadályozva, hogy kiáltsak. Megdörzsöltem a térdemet, amíg tágra nyílt szemmel bámultunk a hajó eleje felé. A hang elhallgatott. A szívem úgy vágtatott, mintha Turanyu maga vadult volna meg a mellkasomban. Elhúztam Tin Tin kezét, és levegőt vettem, félve, hogy közben meghallják a dübörgő szívemet.
Kik ők, és miről beszélnek?
Hajónk tökéletesen nyugodtan feküdt a Földközi-tenger holt fekete vizében; semmi nem mozdult sehova. Olyan messze voltunk a parttól, egyetlen irányban sem láthattunk szárazföldet.
Szakadozó légzésemen kívül egyetlen hang sem hallatszott. Még a csikorgásnak és nyögésnek tűnő kötélzet is elhallgatott.
"...de nem annyira Agamemnon, aki hevesen beszélt egy férfival, és durván elküldte.”
Tin Tin rám nézett, vigyorgott—a szavak újra megkezdődtek. Egy férfi rekedt hangja volt, beszélt valakivel, de nyilvánvalóan nem vett észre minket. Suttogtam egy csendes köszönetet a mi nagy Elissa királynőnknek, aki régen elhunyt, de még mindig vigyáz ránk.
A hajó másik oldalán lágy lábdobogást hallottam, előre haladtak. Megfogtam Tin Tin kezét, és a fejemmel arra mutattam. Az árbochoz húzott, mi pedig lebuktunk mögé, magunkat a csiszolt fához simítva. Az árboc vastagabb volt, mint a testem, és egyetlen fenyőfa törzséből készült.
A hang elhallgatott a hajó elejében aztán egy új hang szólalt meg. "Lord Hannibal.”
"Igen, Xipan Kapitány.”
Tin Tin suttogta: "Ez Hannibál.”
- "És a kapitány is"-mondtam.
"Beállítsuk a rabszolgákat, hogy az evezőkkel dolgozzanak, Uram?- kérdezte a kapitány.
Lábujjhegyeimre álltam, hogy lássam, ahogy Hannibál a sík tenger felett kinéz.
Egy pillanat múlva felpillantott a félholdra. "Már rég éjfél után van és közel a hajnal" - mondta Hannibál, majd visszafordult a kapitányhoz. "Hagyja pihenni a rabszolgákat. Ha nincs szél a napkeltével, akkor munkára állítjuk őket.”
A kapitány nem válaszolt, Csak egy kezét csapott a mellkasához, megerősítve Hannibál parancsát. Xipan kapitány visszasietett a fedélzet alá vezető útra.
"Kapitány.” Hannibál felemelte a hangját.
A kapitány megállt, visszafordulva Hannibálhoz.
"Ha a vízi fiú ébren van, küldje fel hozzám.”
A kapitány a korábbiakhoz hasonlóan tisztelgett, és tovább haladt a lejárat felé.
Ránéztem Tin Tin Ban Suniara és láttam a mosolyt az arcán. Az ég felé forgattam a szemem. Igen, mindketten tudtuk, ki jelenik meg legközelebb a fedélzeten.
Tin Tin, mindig a bátrabb volt kettőnk közül, megfogta a kezem, hogy előre vezessen. Hamarosan, csak néhány szívverés távolságra térdeltünk Hannibáltól.
- Öregember-mondta Hannibál -, hadd ne találjalak meg a hajóinkon kószálva vagy utána itt időzve. Az Isten a jogara és a tiéd…”
Most már tisztán láthattuk Hannibalt, az asztala előtt állva a holdfényben. Piros tunikát viselt a finom kettős varrással. Az asztalon egy kis olívaolajlámpa ült, amely egy tekercset világított meg, részben kitekerve. Lehajolt, egy pillanatra a tekercsre nézett, majd kiegyenesedett, hogy társához forduljon; Turanyu volt, a csatalova!
".. És a haragodból semmit sem profitálsz. Nem fogom kiszabadítani.” Hannibál kezét cikornyázva kiélezett erővel beszélt Turanyu felé, de a ló nyilvánvalóan szunyókált, és ahogy Obulus is gyakran tette, állva aludt.
Tin Tin kuncogott, aztán én is.
"Liada!” Szólt Hannibal.
Felálltam, még mindig kuncogtam, de meg voltam ijedve.
"És Tin Tin Ban Sunia is, gondolom.” Nyilvánvalóan keményen próbálta megmutatni haragját.
- Én vagyok-mondta Tin Tin, miközben megszorította a kezem.
Tudtam, hogy Hannibal sosem haragszik Tin Tinre, de én, igen, néha dühös volt rám, és láttam, hogyan fegyelmezi az embereit. Tisztán eszembe jutott, hogyan alázta meg Sakult kardjával és gerelyével, és arra késztette Sulobot, hogy negyven korbácsütést kapjon a hátára. Ezért a büntetés Sulobo mindig engem hibáztatott.
"Gyere ide" - parancsolta Hannibal.
Közelebb léptem Tin Tinhez, ahogy sétáltunk lassan felé.
"Mit csináltok?”
Ebben az időben Hannibal tizenhét nyarat élt meg, de már a Karthágói elefánt edzőtáborért felelős felnőtt ember volt, ahol több ezer embert parancsolt, és felügyelte száz háborús elefánt kiképzését. Tin Tin tizenegy nyarat töltött, én pedig tizenkettőt.
"Mi. mi ..." lenéztem a mezítelen lábamra. "Hangokat hallottunk.”
Tin Tinre nézett.
"Beszédet hallottunk a sötét éjszakába.”
A szemem sarkából Tin Tinre néztem, és láttam, ahogy vigyorog.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
