Buda halála: Hún rege

ÖTÖDIK ÉNEK.

FOLYTATÁS

Ildikó azonban feljöve, mint hajnal,Rózsa telyes képpel, szőke arany hajjal;Jöve napkeletről, hol a hajnal támad;Fénye, vidámsága Etele urának.Lágy hintaja himbál szelid paripákon,Maga henyél selymes, dagadó párnákon;Mellette, a kasban, Aladár ficzánkol,Atyja-felé örvend, szeme, arcza lángol.Két felül a hintón s két sorral utánaLéptet az udvarnak száz-száz deli lyánya;Földet söpör úszó fátyoluk szegélye,Arczokat ingerli a lovaglás kéje.Mint a hadak útja13, vegyesen csillaggal,Szeli az ég boltját gyöngyhímü szalaggal:Ugy lepi átlátszón a földet uszályok,Közzűle ragyogván csillagszemü lyányok.De arany és kő is ragyog ottan drága,Lovakon a szerszám futosó világa;Szélyel az árnyékba fénye lövell tüzként,S vissza, ha nap ránéz, meri nézni büszkén.Görbe tevék hátul, mint oriás lúdak,Libegő járással hosszu nyakat nyútnak;Kincs vala, kincs-érő, azokon terhelve,Sátornemü, szőnyeg, drága szövet, kelme.Ezután a szolgák, barna vegyes sorral,Mint valamely árnyék, húzódtak a porral. –Kit, a hogy elmondám, sátor alól végre,Szemlél vala Gyöngyvér, Buda felesége.Nézte alattomban, sátora szűk nyitján,Állva belűl vastag, lefolyó kárpitján;Puha kezecskéit összecsapá rajta,S akaratlan egy szót száján kiszalajta:Ki hát ez az asszony? miféle királyé?..Mintha nem is volna, több nála, királyné!Ő pedig az volna, született neméből,S nem tegnapi pille Buda kegyelméből!Etele pedig már ölben Aladárját,S bévitte karöltve maga édes párját;Szélyel a lyánykákat palotába küldvén,Igy monda nejének, vele szembe ülvén:Beh szép vagy, öröm vagy, én gyönyörüségem!Bizony, annál is még szebb vagy te ma nékem,Mikor első izben palotámba jöttél,Világ szép asszonya, te az enyim lettél.Akkor is ám kérők hada gyült miattad,Noha első férjed’ sápadva sirattad;Vitéz fejedelmek, világi leventékKincses ajánlattal szerelmök izenték.De te, gyermek-özvegy, Szigfrid után sirtál,Másnak szerelemre soha meg se’ nyiltál;Valamint a bimbó vissza ölét zárja,Ha korán-hév napnak elhagyta sugárja.Te is úgy maradtál napod kora szüntén,Hervadva szerelmed hamari eltüntén,Mielőtt még tudtad, igazán tanultad:Úgy kelle siratnod valamint elmultat.De mióta lettél édes feleségem,Minden ölelésre gyönyörübb vagy nékem,Mert szép ködös arczczal, könybeborult szemmel –Legszebb pedig a nő piros szerelemmel.Nyílj hát, telyesedjél, én rózsa-virágom!Boríts leveliddel, puha boldogságom!Szívja soká, szívja szép ajkad ez ajjak!Kedvem lenne ma, hogy öleden meghaljak.Nem felel az asszony semmit ezen szókra,Csak tüzes orczáját engedi a csókra,Félig nyilt szemeit, piczi gödrös állát,Gömbölyü két karját, síma fehér vállát.Így múlatozának egymás örömében,Valamíg a hév nap dele járt az égen;Paripáktól ekkor Aladárt behozták:Szerelemben azt is majd kétfele oszták.Fel, magosan, apja dobta kicsiny terhét,Kaczagott a gyermek, s lihegé: „egyszer még!“Anyja pedig szemmel kísérte ijedten,Mégis azért büszkén, hogy fia nem retten.Majd apja, emelvén keze’ paizsára:Nőj nagyot – elkezdé – hunok nagy királya!És – mint fiatal lomb fedi törzsökét el:Híred az enyémet árnyazza sötéttel!Igy szóla; s az asszony sírta örömkönnyét.Azután választá ragyogóbb öltönyjét,Mert ideje volt már Gyöngyvérhez is menni,Nagyobbik-urához14 illett beköszönni.Ajándékit elébb küldé bizonyostul:Három teve terhét, csuda állatostul,Mint déli honukból hozták vala nem régLágy Perzsia gyapját, hindu szövött selymét.Így azután mentek Buda hőshöz átal,Hol fennlaka díszlik faragott korláttal;Jó Buda Gyöngyvérrel sietett eléjök,Gádor előtt várta királyi személyök.Hamar a két asszony szeme összevillant,De csak a míg ember frissen egyet pillant,Hidegen egymásnak azalatt benyeltékRuháit, alakját, egész teste-lelkét.Akkor Buda nője messze kitárt karral –Fogadá vendégét nagy csók-zivatarral,Ilda is ángyának örvend vala szintén,Szavainak mézes csemegéjét hintvén.Majd Aladárt Gyöngyvér kapta megint ölre;(Bútt emez a csóktól, helyét letörölve;)Dícsérte milyen nagy, dícsérte milyen szép;Boldog anya – mondá – fiad oly igen szép!Megveri nézéssel szemem, attól félek.De jer palotámba, mi legyünk testvérek.Mondván, bevezette. Utánok azonnalMene a két férfi, nyájas nyugalommal.Akkor Etel, látván Buda nője tettit,Micsoda jósággal szeretik szerettit,Nagy szive örömmel telyesedék rája,S így szóla, előre mosolyogván szája:Hej, mire gondoltam én eme hadköltést!Asszonyainknak, lám, szerzek időtöltést,Lengő sátor alatt, hűs Mátra berekben,Valamíg a hév nap nyári tüze rekken.Nosza hát induljunk hajnali harmattal,Udvari népestül, az egész nő-haddal,Lássák a vadászat riadalmas sorját,Ülvén lakomával büszke vadak torját.Tapsolt az örömtül Buda felesége,Buda sem lelvén szót hamar ellenébe; –Lovalák az udvart nagy bontakozásnak,Hogy hajnali hűssel megeredjen másnap.Ott eleven sürgés mindenfele pezsdül,Göngyölik a sátort rúddal, czövekestül,Szőnyegeket szednek, drága vagyont, össze,Térdelik a málhát, ügyesen kötözve.Arany-ezüst készség van egész halommal,Lót-fut a vén sáfár: mit tegyen e lommal?Poharak, medenczék, tálak özön fénye,Föld-ette királyok lakozó edénye.Az asszonyi nép is gondba’ fejét főzi,Kicsiért nagy felleg homlokát redőzi,Sok majd csak az úton jut eszébe reggel,Marad a szükséges, viszi a mi nem kell.Bontják, szolga-cseléd, a sok teli vermet,Benne arany köles, buja földben termett;Boza italt, kámot,15 bort is vele bőven,Dús lakomák lelkét, emelik tömlőben.Szerszám szanaszélyel tisztul ragyogóra,Hintó vala készen, kötni mokány lóra;Málha-barom békón; paripát vakarnak:Keze-lába termett az egész udvarnak.Egy rakodó vásár egész Budaszállás,Kinek jut eszébe étel, ital, hálás?Fáklya futó fénye éjjel is ott jár még,S bukdosik egymásban sok fekete árnyék. –Másnap, hogy elértek zöld Mátra tövébe,Sátraikat vonták egymás közelébe,Buda kerek halmon, öcscse alább kissé;Bő patak a hellyet teszi vala frissé.Lentebb a lapályon, boruló tölgyesbenNyüsgött az egész had, mint valamely lesben,Füstbokor itt és ott tapad az erdőre,Mint mikor a hegyek pípálnak esőre.Még az-nap az utat s éjjel kipihenték;Etel pedig osztá a vadászat rendét:Gyors paripán a völgy zugait bejárta,Vagy nézte magasból, merre dül a Mátra.S mint aratók pásztát nagy szél gabonábanHogy’ fognak, az áldást terelik sorjában:Egy darab ott áll még, itt kopasz a tarló,

Конец ознакомительного фрагмента.

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.

1

Öcscsével. Megszoktuk Budát ifiabb testvérnek képzelni, de csak is megszoktuk. A krónikák egyszerüen frater-t mondanak, s az lehet bátya, öcs egyaránt. A Nibelungen Blődel-e, igaz, fiatalabb; de az nem történet. Thierry Amade (nem tudom mi forrás után) határozottan Budát nevezi frère aînének. Hogy tárgyamra nézve e fölvétel igen háládatos volt, az olvasó meg fog győződni.

2

Keveháza. A hunok fejedelmi temetője.

3

Rof. Így nevezem (Szabó Károlylyal) azon hún királyt, a ki Rova Reuva, Ruas stb. név alatt fordul elő az évkönyvekben. Valószinűleg Rof helység tartja emlékezetét.

4

Garaboncz. Ipolyi gyanitása szerint hadd legyen amaz alárendelt papi osztály, mely áldozatoknál a kézimunkát, bonczolást mit, végezte.

5

Joh, vagy jonhó. Régi szó, jelenti a nemesebb belrészeket.

6

Nézők, (oltárnézők). A babona nyelvén maig fennmaradt szó, noha ma eltérő értelemben.

7

Rovásra hazudni. Maig élő mondás, annyi mint sokat és folyvást hazudni, mintha csak irva volna. Azért mertem a hun irásmóddal (mely rovásra történt) kapcsolatba hozni, daczára mai tréfás szinezetének.

8

Gyöngyvér. Régi pogány-magyar nő-nevet alig-alig talál az ember. Én a váradi regestrum magyar jelentésü neveiben véltem ilyesek nyomára akadni, hol Gyöngy, Gyönyörü stb. fordulnak elő, mint nőnév. Igy lőn szerkesztve a Gyöngyvér, mely annyi mint gyöngy-testvér. Nem a hasonló nevü madárra gondoltam tehát.

9

Odin. A scandináv hitrege fő istene.

10

Nornák. Végzetnők, mint a párkák. Hárman vannak. Egyike a csatán elesett hősöket vezeti Odin lakába (Walkyria).

Hogy Detre itt pogányul beszél, holott a Nibelung-énekben keresztyén, azon nem fog megütközni, ki a régibb Edda énekeket ismeri. Azok még mit sem tudnak ama nagy keresztyénségről, melyben egykorú hőseiket a mai német irók, mint a civilizatio (!) képviselőit, a barbar Etelével szemközt állitani annyira szeretik. A história Theodorich-jának semmi köze e regebeli Detrével.

11

Aszaly. Maig élő szó. Jelenti a népnél a női mellénynek derékon alul függő karéjait (pellempátyait). Ballaginál Zwickel, ruhaereszték. Nálam itt csipkézett, rovátkolt szegély a köntös alján. (A Nagy szótár nem ismeri.)

12

Hún kötés. Átalában mesterséges kötést akar jelenteni, minő a hunoknál lehetett; czélozva a ma is köznyelven forgó kún kötésre.

13

Hadak utja. Tejút az égen.

14

Nagyobbik ura a nőnek férje bátyja.

15

Boza, kám. Mint a hún és kún népek itala emlegettetik a krónikák által. Kölesből erjesztett sörféle folyadék.