Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet)

114

Kék a kötőm kerületi,Barna legény kerülgeti,De hiába kerülgeti,Nem adnak már engem neki.A ki szeret, az mindig fél,Reszket mint a nyárfa levél,Búval fekszik, bánattal kél,Nyugodalmat sohasem lél,Ásd ki holló, azt a szemet,Amely ötöt-hatot szeret,Lám én csak egyet szeretek,Mégis eleget szenvedek.

115

Kék pántlika az istrimflim kötője,Nem is legény, ki nem szeret előre;Nékem is nevelt egyet egy jó anya,De mi haszna, csak nem lehettem párja.Azt gondolod, kedves rózsám, megcsaltál,Engem pedig meg se szomorítottál;Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat,Mert énnálam nem találsz igazabbat.Az élőfa soha sincs virág nélkül,Az én szivem soha sincs bánat nélkül;Az élőfát nagy szél éri, kitöri,Én szivemet bánat éri, megöli.

116

Kerek a káposzta,Borul a levele,Búsul a kis leány,Hogy nincs szeretője.Hej, ne busulj, ne bánkódj,Ne is siránkozzál:Megsegít a jó IstenCsak jól imádkozzál!

117

Két fa közül kisütött a holdvilág,Enyém vagy te, egyetlen egy gyöngyvirágEszem azt a szépen szóló nyelvedet,Kivel sokszor csalogattál engemet!Megfájult a szivem a nagy bánatba,Hogy szeretlek, nem tehetek én róla;Bár tudnálak, édes rózsám feledni!Ne tudnálak oly igazán szeretni!

118

Két út van előttem,Melyiken induljak?Két szép szeretőm van,Melyiktől bucsuzzak?Egyiktől bucsuzokPiros pünkösd napján,Másiktól bucsuzokHalálom óráján.

119

Kidült a fa mandulástól,Elszakadtam a rózsámtól,Ugy elszakadtam szegénytől,Mint őszszel fa levelétőlElválik.Nézz ki rózsám ablakodból,Most megyek ki a faludból,Vess utánam egy pillantást,Ugy sem látjuk többé egymástSohasem.

120

Kilenczet ütött az óra, este van,Haza mennék, jaj, de nagyon setét van!Kedves rózsám, gyujtsál gyertyát,Mutasd meg az ország utját,Merre van.Nyisd ki rózsám zöld leveles kapudat,Hadd vezessem be elfáradt lovamat,Adjál neki szénát, zabot,Ugy sem tölt itt három napotTe-nálad.Kinyitottam zöld leveles kapumat,Vezesd hát be daruszőrü lovadat;Adok neki szénát, zabot,Tölthet nálam két hónapotA lovad.

121

Kiöntött a Tisza vize,Szőke kis lány fürdik benne,Én is megfürödtem benne,Rám is ragadt a szerelme.Ki a Tisza vizét issza,Fáj is annak szíve vissza!Én is ittam már belőle,Fáj is az én szívem tőle.

122

Kipattant a búza szeme,Ragyogó csillagom, galambom!Kipattant a búza szeme,Vajjon rózsám, szeretsz-e te?Ragyogó csillagom, galambom!Kacsintásod, hej, szapora,Ragyogó csillagom, galambom!Kacsintásod, hej, szapora,Hol emide, hol amoda,Ragyogó csillagom, galambom.Hogyha szeretsz, ne nézz másra,Ragyogó csillagom, galambom!Hogyha szeretsz, ne nézz másra,Ne adj okot kacsintásra,Ragyogó csillagom, galambom!

123

Kis kertemben, rózsafa, rózsafa,Piros rózsa van rajta, van rajta,Piros rózsa, piros lány,Piros kendő a nyakán,Piros kendő a nyakán, a nyakán.Végig mentem az utczán, az utczán,Besároztam a csizmám, a csizmám,Megérdemli az a lány,Kiért sáros a csizmám,Kiért sáros a csizmám, a csizmám.

124

Ki tanyája ez a nyárfás?Nem hallik be a kurjantás,Tán alusznak, vagy nem hallják,Vagy hallani nem akarják.Nem zörög a zúgi malom,Mert a zúgását nem hallom,Talán beteg a molnárja:Szerelem a nyavalyája.

125

Kitették a holt testet az udvarra,De nincs a ki végig, végig sirassa;Most tetszik meg, ki az igazi árva,Senki sem borul a koporsójára.A csillagok feketébe öltöztek,Engem babám, az irigyek üldöznek;Jó az isten, pártját fogja a jónak,Tudod babám, sok alja van a szónak.Gyere babám, vegyünk három paripát,Szántsuk fel a mi rózsánk kerte alját;Vessünk bele szőke kis lányt rózsának,Barna legény hadd arassa magának.

126

Köszönöm édesem,Hogy eddig szerettél,A többiek közöttHozzám is eljöttél.Adjon Isten nekedSzebbet, jobbat, mint én,Kivel a te szivedSoha se nyugodjék.Soha se nyugodjék,Örökké bánkódjék,Mint a tenger habjaÖrökké hánykódjék.

127

Lefelé folyik a Tisza,Nem folyik az többet vissza,Rajtam van a rózsám csókja,Hej, ha sajnálja, vegye vissza.Derül, borul a Dunáról,Jön szeretőm a tanyáról,Emelgeti kis kalapját,Hej, velem kedvelteti magát.Ne emelgesd a kalapod,Ugy is tudod, tiéd vagyok,Nem a vásárba’ vettelek,Hej, rózsabokorról szedtelek.

128

Magasan repül a daru, szépen szól,Haragszik rám a galambom, nem is szól –Ne haragudj kedves rózsám sokáig,Tiéd vagyok, tied leszekKoporsóm bezártáig.Hótól fehér a gyöngyösi hegytető –Ritka most az igaz szivü szerető,Ne haragudj kedves rózsám sokáig,Tied vagyok, tied leszekKoporsóm bezártáig.

129

Marosszéki piros páris,Olyan piros a rózsám is,Szép az alma az ágtetőn,De százszor szebb a szeretőm,Csuhajja!Ketten szedünk egy kosárba,Majd eladjuk a vásárba,Főkötőt veszünk belőle,Enyim leszel esztendőre,Csuhajja!

130

Meg akarnék házasodni, románé,De nem tudok kit elvenni, románé,A szegedi híres lányok – románé,Nem akarnak hozzám jönni, románé.Egyik utczán lemenjék kend, románé,A másikon feljőjék kend, románé,Mihozzánk is bejőjék kend, románé,Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.

131

Megérem még azt az időt,Sirva mégy el házam előtt,Megöleled kapum fáját,Ugy siratod a gazdáját.Megérem még azt az időt,Sirva mégy el házam előtt,Szólok hozzád egyet-kettőt,De már nem ugy, mint azelőtt.

132

Megirták a guzsalyomat,Tilij, talaj, rátom;Felvehetik az orsómat,Me’t én ki nem vá’tomNem vá’tom ki, nem biz énAz idén;Se hitelbe, se csókért,Se csókért.Pecsétes levél jött tőle,Tilij, talaj, rátom;Jó hirt hallottam felőle:Az őszön meglátom…Jöhet hozzám guzsalyos,Guzsalyos,Tág az utcza, benn szorosBenn szoros.Együtt járunk a fonóba,Tilij, talaj, rátom;Tiz csókot kap egy orsóra,S százszor es kivá’tom…Oh csak egyszer jőne hát,Jőne hát!Büntetni a galambját,Rózsáját!

133

Megizentem én az édes anyámnak:Fogadjon el még engemet fiának;Hogy ha el nem fogad engem fiának:Bujdosója leszek a nagy világnak.Megátkozott engem az édes anyám,Hogy ne legyen se országom, se hazám,Tüskebokor legyen az én lakásom,Ott se legyen sokáig maradásom.Megvert engem a jó isten teveled,Hogy én téged olyan forrón szeretlek,Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,Rajtad kivül mást is tudnék szeretni!..

134

Megkötöm a lovamatCzédrusfa ágához,Magam meg lefekszemGalambom ágyához.A vásáron voltam,Vásárfiát hoztam,Kedves galambomnakEgypár csókot adtam.A szerelmet pénzenNem lehet megvenni –De egy édes csókértKi lehet alkudni!

135

Meg vagyok én búval rakva,Mint a borizü almafa;Kettő-három terem rajta,Mégis teritve az alja.Csütörtökön virradóraÜltem a bánathajóra.Megváltam a szeretőmtől,Mint zöldfa a levelétől.Elmegyek én valamerre,Valamely ország szélére,Fészket rakok pálmaágra,Árva gerlicze módjára.

136

Megverek valakit,Vagy engem valaki,De az én rózsámatNe szeresse senki.Vagy levág valaki,Vagy én le valakit,De a galambomhozNem bocsátok senkit.

137

Megvettem a szeretőmet nagy áron,Általvittem vagy tizenkét határon,Hol vizeken, hol patakon, hol sáronEl sem hagyom mig élek a világon!

138

Mély a Dunának a széle,De még mélyebb a közepe.Az én rózsám kerülgeti,Által akar rajta menni.Ha az isten megengedi,Hidat csináltatok neki,Házamnál az egyik vége,Győrig ér a másik vége.

139

Mig élek is bánom,Hogy szavadnak hittem;Elhagytál, megcsaltál, –Verjen meg az isten!Verjen meg az istenDáma feleséggel,Tizenkét gyerekkel,Pénzen vett kenyérrel!

140

Minden falu édes hazám,Minden asszony édes anyám,Minden szép lány feleségem,Kivel világomat élem.Eszem a teremtő fádat,Engem szeress, ne anyádat,Olyan igaz leszek hozzád,Mint tulajdon édes anyád.

141

Mindenféle szeretőm volt,Csak még czigányleány nem volt.Czigány leány ne is legyen,Czigány leány nem kell nekem.Jó a czigány korcsomára,Mert rátermett a nótára;De nem való szeretőnek,Egygyel nem is elégszik meg.

142

Nagypénteken mossa holló a fiát,Ez a világ kigyót-békát rám kiált,Mondja meg hát ez a világ szemembe:Kinek mit vétettem én életembe.Elmennék én hozzátok minden este,Ha az anyád a kapuban nem lesne,Nem tennék én tinálatok egyebet,Hó válladra hajtanám bús fejemet.

143

Nagy szaga van a pünkösdi rózsának,Hire van a vásárhelyi lányoknak;Annak határában nevelkedtem én,Szőke kis lány szeretője vagyok én.Szőke Tisza kicsapott az alföldre,Szőke kis lány sirdogál a szélibe.Szőke kis lány ne keseregj babádon,Még a madár sem marad meg egy ágon.

144

Nem ám az a rózsa,Ki a kertbe nyilik;Hanem az a rózsa,Ki egymást szereti.Mink vagyunk a rózsák:Mink szeressük egymást,Szép piros hajnalban,Mögöleljük egymást.

145

Nem anyától lettél,Rózsafán termettél,Piros pünkösd napjánHajnalban születtél.Orczáid rózsáiHa közel volnának,Égő szivem melléTüzném bokrétának.

146

Nem átkozlak, nem szokásom,De sok sűrű sóhajtásomFelhat a magas egekre,Mind te felelsz meg ezekre!Nekem a legszebbik estve,Fekete szinre van festve;Komor felettem az ég is,Elhagyott a reménység is.A mi engem vidítana,Az élethez kedvet adna;Attól mind megvagyok fosztva,A jó mind másnak van osztva.Fel se venném, a mi nézi,Él az isten, elintézi,De hogy értem ő is érzi,Ez, a mi szivemet vérzi.

147

Nem bánom, én kedves rózsám!Ha így is, ha úgy is,Ha szeretsz is, kedves rózsám!Ha nem is, ha nem is!Pedig a te kerted alattBe sokszor rám viradt a nap,Apró fürtü gubád alatt,Be sokszor megcsókoltalak!

148

Nem hiszed, hogy beteg vagyok,Majd elhiszed, ha meghalok.Nem jöttél el nézésemre,Jőjj el a temetésemre.Kisérj ki a sírhalomig,Az örök nyugodalomig;Tán még egy-két kapaföldetMegérdemlek, rózsám, tőled.

149

Nem jöttem volna én ide,Csalogattak engem ide:Barna babám szemöldökeCsalogatott engem ide.Nem hittem én, de már hiszem;Hogy szerelem búra viszen,Búra viszen, búbánatra…Bár soh’se’ láttalak volna!

150

Nem szeretek én már ezután,Megcsalt szőke, megcsalt barna lyány,Esküszöm a magas egekre,Szabad leszek, szabad, örökre!Eszem azt a barna szemedet,Ne csalogass vele engemet,Csalfa szemed, csalfa szived is,Csalfa vagy te, rózsám, magad is!

151

Nem vagy lány nem vagy lány,Nem mersz csókot adni;Azt gondolod, rózsám,Nem t’om vissza adni?Vissza tudom adni.Meg is t’om köszönni;Páratlan csókodnakPárját tudom adni.

152

Ne nézz reám, ne nevess!Mert megtudják, hogy szeretsz;Reám néztél, nevettél,Megtudták, hogy szerettél.Ne nézz reám, ne kaczagj,Mert a szivem meghasad;Reám néztél, kaczagtál,Nálam nélkül maradtál.

153

Nincs édesebb mint a méz, mint a méz –Ki mit szeret arra néz, arra néz,Én egy kis lányt szeretek,Arra nézek, nevetek.De ő vissza nem nevet, nem nevet,Attól tartok nem szeret, nem szeret.Szembe rózsám, ha szeretsz,Ha nem szeretsz, elmehetsz!

154

Nincsen apám, nincsen anyám,Az isten is haragszik rám;Árva vagyok mint a gólya,Kinek nincsen pártfogója.Ej, be szépen harangoznakAz én kedves galambomnak!Most viszik a temetőbe,El sem bucsuzhattam tőle.Anyám, anyám, kedves anyám,Kedves fölnevelő dajkám,Bárcsak engem kis korombaZártál volna koporsóba!

155

Nincsen feleségem, de majd lesz,Hazahozom télen, ha jó lesz,Veszek neki csizmát, ha jó lesz,Megcsókolom százszor, ha szép lesz.Veszek neki csizmát pirosat,Üttetek rá patkót magasat;Fénylik a te csizmád, ragyog isRagyogó csillag vagy magad is.Kérik a szűrömet gubáért,Szőke szeretőmet barnáért;Nem adom a szűrömet gubáért,Szőke szeretőmet barnáért.

156

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,Egy magas jegenyefára feltette.Akkor leszek, édes rózsám, a tied,Mikor az a jegenyefa kivirít.Kiöntött a Duna vize messzire,Valamennyi szép leány van, elvitte.Fogja ki hát minden ember magáét,Ne szeresse soha senki a másét!

157

Nincsen olyan buza, nincsen olyan buza,A kiben, a kiben konkoly nincs;Nincsen oly szerelem, nincsen oly szerelem,A kiben, a kiben hiba nincs.De a mi buzánkban egy szem konkoly sincs.A mi szerelmünkben, a mi szerelmünkbenHiba nincs, hiba nincs, hiba nincs!Ugat a kutyám a, ugat a kutyám aKapuba, kapuba, kapuba,De sok irigyem van, de sok irigyem vanFaluba, faluba, városba.Nem félek én, ha irigyem még több lesz,A te szived, rózsám, a te szived rózsám,Örökre, örökre enyim lesz!

158

Nincs nekem egyebem a rózsámnál,A rózsámnál,Az is zálogba van az anyjánál.Az anyjánál.Hej, a ki azt nékem kiváltaná,Kiváltaná –Aztat a Krisztus is megáldaná,Megáldaná!

159

Nincs szebb madár mint a fecske, –Fehér lábu kis menyecske.Fehér lábát mosogatja,Hideg a viz, nem állhatja.Tizenhat esztendős vagyok,Jaj, de gyönge gyerek vagyok!Gyönge vagyok mint a nádszál,Hajlom mint a rozmaring-szál.

160

Nyisd ki rózsám ablakodat,Hagy mondjam el panaszomat.Nyisd ki, nyisd ki! mind a kettőt:Én voltam a te szeretőd.Te voltál szeretőm nem más,Álljon beléd a nyilalás;Egyik felől tizenkettő,Másik felől száz meg kettő.

161

Pej paripám patkószege de fényes,Madarasi csárdás lánya de kényes;Bodor haját illegeti vállára,Száz talléros kendőt tesz a nyakára.Felülök a sárga lovam nyergébe,Beballagok a kovács műhelyébe,Mig a kovács pej lovamat patkolja,Kis angyalom két orczámat csókolja.

162

Pesten jártam iskolába, kuk!Pesten jártam iskolába,Térdig jártam a rózsába, kuk!Lehajoltam, szakasztottam, kuk!Lehajoltam, szakasztottam,Kedves galambomnak adtam, kuk!

163

Repűl a pillangóVirágról virágra, –Soha se válogassAnnyit a leányba.Szép leány a barna,Szép leány a szőke,Legszebb mindenkinekAz ő szeretője!

164

Repülj fecském ablakára,Kérjed, nyissa meg szavadra;Mondd ezüstös lapot vevék,Rá aranynyal irom nevét.Képét gyémánt lapra festem,Rubinkő-ládába rejtem,S azon leszek, hogy nevénekNagy ünnepet szenteljenek.

165

Retteg pej paripámAz égcsattogástól,Az igaz szeretetFél az árulástól.Nincs tavasz, nincsen nyárPiros rózsa nélkül,Az igaz szeretetNincs ölelés nélkül.Nem volt tél, nem is leszHavas idő nélkül,Az igaz szeretetNem lehet csók nélkül.

166

Rózsa vagy, rózsa vagy,Még annál is szebb vagy,Aranynál, ezüstnélSokkal ékesebb vagy.Aranyat, ezüstötMindenkor találok,De soha mig élekDrágábbat tenálad!

167

Sajó kutyám, hej de mélyen aluszol!Nem láttad-e a rózsámat valahol?Máskor vakkantottál egyet vagy kettőt,Mikor jönni láttad a hű szeretőt.Amottan egy nagy viznek a szélében,Ül egy kis lány hű kedvese ölében,Kis lány nézi folyó vizét, a habot,A legény meg a ragyogó csillagot.Elszállott már a daru meg a gólya,Maga maradt a gulyás és a gulya;Magam vagyok künn a pusztán egyedül,Rajtam már a jó Isten sem könyörül!

168

Sárga csikó, sárga csikó, sárga,Az én rózsám nem lesz mindig árva,Az én rózsám nem lesz mindig árva,Szüret után én leszek a párja!Azért hogy én szegény legény vagyok,Barna kis lány szeretője vagyok,Szeret az a barna kis lány engem,Meghalni is kész volna érettem.

169

Sem eső nem esik, sem felhő nem látszik,Mégis az én bundám két oldalról ázik.Sír az egyik szemem, a másik könyezik,Sírjon mind a kettő, mint a sebes eső.Lehajtom fejemet, rózsám, a válladra,Hullatom könyemet hószinű nyakadra.Záporeső után eszterhaj megcsordul –Talán még idővel szíved hozzám fordul.

170

Sír az egyik szemem, a másik könyezik;Mert az én édesem rólam felejtkezik,Sírjatok hát ti is, édes két szemeim,Áztassátok sürűn az én két orczáim.Majd elveszi Isten a szép fényes napot,Sötétségben hagyja a szegény parasztot,Felderiti Isten a fényes csillagot,Hogy rakhasson minden szegény jó asztagot.Árva vagyok árva, én vagyok az árva,Áldja meg az Isten! ki az árvát szánja,Búval és bánattal élem világomat,Búval terítették az én asztalomat.

171

Siroki erdőbenEgy pár fiatal fa,Ezüsttel bimbódzik,Zölddel leveledzik.Allatta folyik elEgy szép patakocska,Oda jár friss vizreEgy pár galambocskaAz ágyok derekaMajoránna fája,Bár rózsafa volna,Hogy ne csikorogna.Hogy az én galambomCsendesen nyugodna,Csendesen, édesen,Ketten, szerelmesen.

172

Szabad a madárnak ágról-ágra szállni,Csak nekem nem szabad szeretőmhöz járni.Áldd meg Isten, áldd meg a szeretőm házát,Verd meg Isten, verd meg a benne lakóját!Azt se mindeniket, csak az édes anyját:Mért nem adta nekem az ő kedves lányát?Ha neki lánya volt, nekem szeretőm volt,Ha neki kedves volt, nekem kedvesebb volt.

173

Szabadhegyi dobogó hid alattBarna kis lány rozmaringot arat;Én vagyok a rozmaring szedője,Barna kis lány igaz szeretője.Mikor viszi a kis lány a vizet,Akkor leli a szerelem-hideg,Tedd le, kis lány, a hideg vizedet,Elhagyatom veled a hideget.

174

Száll a felhő napnyugatról keletre,Gyönge rózsám, jutok-e még eszedbe?Nem jutok én soha többet eszedbe,Más legényt zársz immár te a szivedbe.Ha én téged el tudnálak feledni!..Rajtad kívül mást is tudnék szeretni!..De én téged nem tudlak elfeledni,Rajtad kívül nem tudok mást szeretni!

175

Széna, széna, széna teremA réten, a réten;Megcsókollak, kedves rózsám,A héten, a héten!Piros alma, gömbö-, gömbö-,Gömbölyü,A te orczád gyönyö-, gyönyö-,Gyönyörü!

176

Szeretnék szántani,Hat ökröt hajtani,Ha a rózsám jönneAz ekét tartani.Az ekét tartani,Hat ökröt hajtani,Ha a rózsám jönneAz ekét tartani.Hat ökröt hajtottam,Nagyot kurjantottam;Csálé csákó, csálé,Barna rózsám felé.Barna rózsám felé.Nagyot kurjantottam:Csálé csákó, csálé,Barna babám felé.Az ökör a földetNem magának szántja,Asszonyom a lányátNem magának tartja.Nem magának tartja,Nem magának szántja,Asszonyom a lányátNem magának tartja.

177

Szerettelek, nem kellesz már,Szidott anyád, ne szidjon már,Nem fog engem meg az átka,Szálljon a maga nyakába!Szerettelek rózsám, nagyon,De már annak vége vagyon,Vége vagyon szerelmemnek,Más parancsol a szivemnek.

178

Szérül van a rózsám háza,Körülfutotta a zsálya;Nem futja a szögfü körű,Mert nem voltál igazszivű.Szeretőnek szeretnélek,De elvenni nem mernélek,Mert az a te kutya szivedA hányat lát, annyit szeret.

179

Szól a világ, mit hajtok rá?Úgy ég a tűz, ha raknak rá:Ha hajtanék irigyemre,Megölne a világ nyelve.Ne hajts a mende-mondára,Ülj a térdem kalácsára;Átölellek két kezemmel,Hadd nézze más irigy szemmel!

180

Szomorú az idő,Meg akar változni,Talán a rózsámtólKelletik elválni.Csak azt mondd meg rózsám,Melyik uton mégy el,Felszántatom én aztAranyos ekével.Be is vetem én aztSzemen szedett gyöngygyel,Be is boronálomSűrü könnyeimmel.

181

Szomszéd asszony szép leányaReá kapott a rózsánkra,Ha én őtet megfoghatnám,A törvénynek majd beadnám.A törvény is csak azt mondja,Leányt illet meg a rózsa,Menyecskéket levendula,Öregeket a korója.

182

Szőke vize a zavaros Tiszának,Mondd meg annak a szép barna kis lánynak.Hogy az egész Tisza vize mentibenHamisabb lány nincs nálánál senkisem.Mi dolog az, hogy a Tisza befagyott?Mi dolog az, hogy a rózsám elhagyott?Szokása a Tiszának a befagyás,A leánynak a szerető-elhagyás.

183

Szovátai híd alattMeleg forrásvíz fakadt;Én is ittam belőle,Mégse hótam meg tőle.Szovátai híd alattRézsarkantyúm ott maradt.Eredj babám keresd meg,Ha megkapod, pengesd meg.Szovátai hegy alattÁrulom a lovamat.Árulom a lovamat,S a lovammal magamat.

184

Tavaszi szél utat száraszt,Minden állat társat választ;Hát én vajon kit válasszak,Szivet szivért kinek adjak?Bolyog elmém mint a felhő,Hull a könyem mint az eső,Ki ölembe, ki a földre,Ki kesergő kebelembe.Árkot mosott két orczámra,Mint a zápor az utczára;Én istenem, rontsd meg, verd meg,A ki miatt gyászt viselek!

185

Tavasz lesz már, el fog a hó menni,De szeretnék kék ibolya lenni!Kivirítnék a rózsám kertjébe’,Hadd tüzne fel dobogó keblére.Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok,Csak egy szegény szolga legény vagyok;Nem messze van a rózsám tanyája,Csak sohajtok s epedek utána!

186

Téli, nyári piros alma,Az én babám tuba rózsa,A csókja meg édes színméz,Tüzel a szeme, ha rám néz.Ha ráhúzzák a nótáját,Összeüti a bokáját,Szépen peng a sarkantyúja,Takaros a fordulója.Ha megölel, engem ugyse! –Nem cserélnék senkivel se’,Igaz, szegény ő kegyelme,De esküdtnek beillene.

187

Tilalom, tilalomA szegedi halom,Nekem is tilalomA kedves galambom,Nem akkor ölelem,A mikor akarom.Tilalom, tilalomA makai halom,Nekem is tilalomA kedves galambom,Nem akkor csókolom,A mikor akarom.

188

Tisza mellett van egy város, Beregszász,Volt szeretőm, néha ötven, néha száz,Volt szeretőm néha száz is,Jó volna most csak egy pár is, ihaja!Erdélyország fővárosa Kolozsvár –Volt szeretőm, de elhagyott az is már.Volt szeretőm, de elhagyott,Irgalmatlan megtagadott, ihaja!Ritka buza, ritka árpa, ritka rozs,Ritka legény, ritka leány takaros.Ritka leány, ki megállja,Hogy a legényt meg ne szánja, ihaja!

189

Túl a Dunán zörög az ég,Kedves rózsám szeretsz-e még?Mutasd hozzám szerelmedet,Ugy sem soká látsz engemet.Egy két pár csók nem a világ!Száradjon el, a ki nem ád;Adjál rózsám e világon,Ugy sem kell a másvilágon.

190

Tulsó soron a mi házunk,Nem eladó még a lányunk,Esztendőre lesz eladó,Akkor lesz legényhez való.Tulsó soron a mi házunk,Fehér rózsa nyilik nálunk,Ha fehér kell, abból adok,Ha piros kell: – magam vagyok!

191

Uram, uram, biró uram,Adja ki a fakó lovam,Sietős az utam nagyon,Subám’ zálogban itt hagyom,Fakó lovam, rugd fel a port,Ne nézz árkot, ne nézz bokrot,Mire a nap nyugvóra száll,Ott legyek a galambomnál.

192

Vajjon mit irjak rózsámnakLegkedvesebb violámnak?Reszket kezem, nem irhatok,Fáj a szivem, nem szólhatok.Gyakran nézek házad felé,Mind reggel, mind este felé;Kikönyöklök az ablakon,Mégsem láthatlak, galambom!

193

Valamit sugok magának:Vállaljon el babájának,Szép is vagyok, jó is vagyok,Csak egy kicsit hamis vagyok.Barna legény elbujdosott,Ráfogták, hogy lovat lopott.A vármegye elfogatja,Szeretője megsiratja.Mondd meg, kis lány, a nénédnek,Vállaljon el kedvesének,Szép is vagyok, jó is vagyok,Csak egy kicsit korhely vagyok.

194

Végig mentem az ormódi temetőn,Elvesztettem piros bársony keszkenőm,Piros bársony keszkenőmet nem bánom,De a régi szeretőmetIsten uccse sajnálom!Barázdában szépen szól a pacsirta,Levelemet régi galambom irta;Azt olvastam könyes szemmel belőle:Csak a halál, csak a halálVálaszthat el őtőle.

195

Verje meg az istenSzeretőmnek házát,Nem is épen házát,A benne lakóját.Azt sem mindegyiket.Csupán az egyiket:Az ő édes apját.Mért huzta el tőlemA kisebbik fiát.Ha neki fia volt,Nekem szeretőm volt,Ha neki kedves volt,Nekem kedvesebb volt.

196

Volt szeretőm, szép, de hamis,Hamis még a zuzája is,Engem mondott kedvesének,Mást csókolt a hamis lélek.Felfogadtam Isten előtt,Hogy nem tartok több szeretőt;Ha tartok is, olyat tartok,Kivel becsületet vallok.

197

Vörös bársony süvegem –Most élem gyöngy életem!Bokréta van mellette,Barna babám kötötte.Ha kötötte, jól tette:Csókot kapott érette.Kössél babám másszor is,Megcsókollak százszor is!

198

Zavaros a Tisza vize, megáradt,Az én szivem körülfogta a bánat,Körülfogta mint a dinnyét a szára,Kis angyalom, itt hagylak nemsokára.Ez a kis lány kiáll a kapujába,Sirat engem fekete gyászruhába.Te kis leány, ne sirassál engemet,Másnak adtam cserébe a szivemet!

199

Zöld a kökény, majd megkékül,Nem leszek szerető nélkül,Kedves rózsám, nálad nélkül,Nem leszek szerető nélkül.Magas a torony teteje,Bárányomnak nincs mezeje,Bárányomnak zöld mező kell,Magamnak szép szerető kell.Azt gondolod, mindig igy lesz,Hogy szeretőm soha sem lesz,Dehogy nem lesz, de bizony lesz,Nálad rózsám különb is lesz.Hideg szél fuj a hegyekről,Megbocsáss már mindenekről:Én galambom ablakába,De sokat álltam hiába.Eltörött a kutam géme,Hol itatok holnap délbe,Én galambom nyolcz szép ökre,Nem szokott a folyó vizre.

200

Zöld erdőben, zöld mezőbenLakik egy madár,Kék a szárnya, zöld a lába,Jaj, be szépen jár!Várj madár, te én galambom,Csak egy kissé várj.Míg az Isten ugy akarja –Tied leszek már!

201

Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapum festve,Oda vártam a rózsámat estve,Nem győztem én a babámat várni,Be kellett a, be kellett a rácsos kapum zárni.Bezárhatod, bezárhatod rózsám a kapudat,Nem lépem át többé házatokat,Vethetsz belé szegfűt, majoránnát,Nem taposom, nem taposom többé le az ágyát.