bannerbannerbanner
The Formation of Christendom, Volume II
The Formation of Christendom, Volume II

Полная версия

The Formation of Christendom, Volume II

текст

0

0
Язык: Английский
Год издания: 2017
Добавлена:
Настройки чтения
Размер шрифта
Высота строк
Поля
На страницу:
8 из 8

66

Heb. iii. 1-6; Ephes. ii. 19-22; 1 Cor. iii. 9, 10-15; 2 Cor. vi. 16; 1 Peter ii. 4, 5.

67

Τοῦτο γὰρ ἐστὶ τὸ συνέχον τὴν πίστιν καὶ τὸ κήρυγμα. S. Chrys. in loc. Compare S. Irenæus, lib. i. c. 10. Τοῦτο τὸ κήρυγμα παρειληφυῖα, καὶ ταύτην τὴν πίστιν, ὡς προέφαμεν, ἡ Ἐκκλησία, καίπερ ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ διεσπαρμένη, ἐπιμελῶς φυλάσσει, ὡς ἕνα οἶκον οἰκοῦσα.

68

S. Aug. in Ps. ix. tom. iv. 51.

69

Ibid. in Ps. cxxxi. tom. iv. 1473.

70

Petavius on the Headship of Christ.

71

Passaglia de Ecclesia.

72

S. Cyprian de Unitate, 5.

73

All these five relations between Christ and the Church are mentioned in one passage of S. Paul, Ephes. v. 22-33.

74

Luke i. 35. Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπί σε, καὶ δύναμις ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Acts i. 8. λήψεσθε δύναμιν, ἐπελθόντος τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐφ᾽ ὑμᾶς. Luke xxiv. 49. ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους.

75

The Church is so called by S. Augustine.

76

These five are taken from Passaglia de Ecclesia, lib. i. cap. 3, p. 34, 5.

77

Compare S. Athanasius cont. Arian. de Incarn. p. 877 c. – καὶ ὅταν λέγῃ ὁ Πέτρος, ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτον ἐποίησεν ὁ Θεὸς τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ὂν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε, οὐ περὶ τῆς Θεότητος αὐτοῦ λέγει, ὅτι καὶ Κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν, ἀλλὰ περὶ τῆς ἀνθρωπότητος αὐτοῦ, ἥτις ἐστι πᾶσα ἡ ἐκκλησία, ἡ ἐν αὐτῷ κυριεύουσα καὶ βασιλεύουσα, μετὰ τὸ αὐτὸν σταυρωθῆναι; καὶ χριομένη εἰς βασίλειαν οὐρανῶν, ἵνα συμβασιλεύσῃ αὐτῷ, τῷ δι᾽ αὐτὴν ἑαυτὸν κενώσαντι, καὶ ἀναλαβόντι αὐτὴν διὰ τῆς δουλικῆς μορφῆς.

78

S. Aug. serm. 267, tom. v. p. 1090 e.

79

Luke xxiv. 49 and John xvi. 13. ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν; and 14, 15. ἐγὼ ἐρωτήσω τὸν Πατέρα, καὶ ἄλλον παράκλητον δώσει ὑμῖν, ἵνα μένῃ μεθ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν αἰῶνα, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας.

80

Plato.

81

πανταχοῦ συνάπτει καὶ συγκολλᾷ τὴν πίστιν καὶ τὴν ἀγάπην, θαυμαστήν τινα ξυνωρίδα. S. Chrys. 3d Hom. on Ephes. tom. xi. p. 16.

82

S. Aug. serm. 272, tom. v. p. 1104 c.

83

“Quid tibi fecit Ecclesia, ut eam velis quodammodo decollare? Tollere vis Ecclesiæ caput et capiti credere, corpus relinquere, quasi exanime corpus. Sine caussa capiti quasi famulus devotus blandiris. Qui decollare vult, et caput et corpus conatur occidere.” S. Aug. tom. v. p. 636.

84

S. Aug. in Ps. ci. tom. iv. p. 1105 d.

85

S. Augustine, tom. iv. p. 1677. “Elegit hic sibi thalamum castum, ubi conjungeretur Sponsus Sponsæ. Verbum caro factum est, ut fieret caput Ecclesiæ.”

86

By the “Gloria in excelsis,” &c. in the Mass.

87

Οὐδὲν γὰρ αὐτῶν καθ᾽ ἑαυτὸ σῶμα δύναται ποιεῖν, ἀλλ᾽ ὁμοίως ἕκαστον λείπεται εἰς τὸ ποιεῖν σῶμα, καὶ δεῖ τῆς συνόδου; ὅταν γὰρ τὰ πολλὰ ἓν γίνηται, τότε ἐστὶν ἓν σῶμα… τὸ γὰρ εἶναι ἢ μὴ εἶναι σῶμα ἐκ τοῦ ἡνῶσθαι ἢ μὴ ἡνῶσθαι γίνεται… τῶν γὰρ μελῶν ἡμῶν ἕκαστον καὶ ἴδιαν ἐνέργειαν ἔχει καὶ κοινήν; καὶ κάλλος ὁμοίως καὶ ἴδιον καὶ κοινόν ἐστιν ἐν ἡμῖν, καὶ δοκεῖ μὲν διηρῆσθαι ταῦτα, συμπέπλεκται δὲ ἀκιβῶς, καὶ θατέρου διαφθαρέντος καὶ τὸ ἕτερον συναπόλλυται. S. Chrys. on 1 Cor. xii. tom. x. pp. 269, 271, 273.

88

S. Aug. Op. imp. contr. Julian. lib. ii. tom. x. p. 1018 d.

89

“Grana illa quæ modo gemunt inter paleas, quæ massam unam factura sunt, quando area in fine fuerit ventilata.” S. Aug. in Ps. cxxvi. tom. iv. p. 1429.

90

See Origen on Matt. xiv. 17. καὶ ὁ κτίσας γε ἀπ᾽ ἀρχῆς τὸν κατ᾽ εἰκόνα ὃς ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων ἄῤῥεν αὐτὸν ἐποίησε, καὶ θῆλυ τὴν ἐκκλησίαν, ἓν τὸ κατ᾽ εἰκόνα ἀμφοτέροις χαρισάμενος; καὶ καταλέλοιπέ γε διὰ τὴν ἐκκλήσιαν κύριος ὁ ἀνὴρ πατέρα ὃν ἑώρα, ὅτε ἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπῆρχε, καταλέλοιπε δὲ καὶ τὴν μητέρα καὶ αὐτὸς υἱὸς ὢν τῆς ἂνω Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἐκολλήθη τῇ ἐνταῦθα καταπεσούσῃ γυναικὶ αὐτοῦ, καὶ γεγόνασιν ἐνθάδε οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. διὰ γὰρ αὐτὴν γέγονε καὶ αὐτὸς σὰρξ, ὅτε ὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν, καὶ οὐκέτι γέ εἰσι δύο, ἀλλὰ νῦν μία γέ ἐστι σὰρξ, ἔπει τῇ γυναικὶ λέγεται τὸ, ὑμεῖς δέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ καὶ μέλη ἐκ μέρους, οὐ γάρ ἐστί τι ἰδιᾳ Χριστοῦ σῶμα ἕτερον παρὰ τὴν ἐκκλησίαν οὖσαν σῶμα αὐτοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους. καὶ ὁ Θεός γε τούτους τοὺς μη δύο ἀλλὰ γεγομένους σάρκα μίαν συνέζευζεν, ἐντελλόμενος ἵνα ἄνθρωπος μὴ χωρίζη τὴν ἐκκλησίαν ἀπὸ τοῦ κυρίου.

91

As S. Irenæus, v. 20. “Omnibus unum et eundem Deum Patrem præcipientibus, et eamdem dispositionem incarnationis Filii Dei credentibus, et eamdem donationem Spiritus scientibus;” and S. Aug. tom. v. app. p. 307 f. “Ecce iterum humanis divina miscentur, id est, Vicarius Redemtoris: ut beneficia quæ Salvator Dominus inchoavit peculiari Spiritus Sancti virtute consummet, et quod ille redemit, iste sanctificet, quod ille acquisivit, iste custodiat.” This striking sermon is quoted by Petavius as genuine, but placed by the Benedictines in the appendix.

92

There is in the original words here something which is lost both in the Vulgate and in the English translation. First, c. xiv. 6. ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς, καὶ ἡ ἀλήθεια, καὶ ἡ ζωή; then c. xvi. 13. ὅταν δὲ ἔλθη ἐκεῖνος τὸ Πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὁδηγίσει ὑμᾶς εἰς πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν. As Christ is the ὁδὸς, so His Spirit is the ὁδηγῶν. “Ego sum via et veritas; ille vos docebit omnem veritatem,” does not render this: and as little, “I am the way, the truth, and the life; He shall lead you into all truth.”

93

S. Aug., quoted above in note.

94

This word is used as the equivalent of λόγος, ratio, Vernunft, in man.

95

See Petavius de Trin. vii. 7, where he states it to be the general belief of the ancient writers that a new and substantial presence of the Holy Ghost began at the day of Pentecost.

96

S. Aug. tom. v. 398 g.

97

S. Aug. tom. iii. pp. 2, 527.

98

Ib. tom. v. 47.

99

Ib. tom. v. 392 e.

100

S. Thomas in Joh. i. lec. 10: “Nam unitas Spiritus Sancti facit in Ecclesia unitatem.”

101

ὁδηγεῖν.

Конец ознакомительного фрагмента
Купить и скачать всю книгу
На страницу:
8 из 8